Címkék

2011. december 27., kedd

Kapacitív vs. rezisztív (2. rész) A rezisztív érintőpanel

Ezzel az ábrával nagyon könnyen megérthető a rezisztív panel működése. Nézzük hát belülről kifelé haladva a felépítését (tehát a kijelzőtől az ujjunk felé). Legalul egy elmozdulástól mentes, átlátszó réteg található, ez általában egy nagyon vékony üveglap, vagy műanyag (valamilyen akrilát). Ennek felületére viszik fel az alsó vezető réteget, aminek felülete indium-ónoxidból készül, angolul indium-tin-oxid, vagyis ITO. Ezután egy elektronikailag semleges réteg következik, egy légrés.Végül legfelül található az a hajlékony, és mechanikailag ellenálló fólia, amit az ujjunkkal nyomkodunk. Alsó oldalán ennek is egy ITO felület található. Hogyan is néz ki ez az egész működés közben? Amikor az ujjunkkal, vagy bármilyen eszközzel megnyomjuk a fóliát, akkor a két ITO réteg egymással érintkeznek, és ellenállás változás történik. (Mivel ez csak egy nagyon leegyszerűsített ábra, így ez alapján csak a megnyomás tényét ismerhetné fel a vezérlőegység, de a helyét nem. Természetesen ennél jóval bonyolultabb az eljárás, mivel 4, sőt akár 8 ITO réteg is lehet elhelyezve egymásra merőlegesen, így XYZ koordinátákat is tudunk érzékelni.). Itt jön képbe a légrés második szerepe, ugyanis a levegőréteg feladata, hogy a külső fóliát eredeti helyzetébe "visszanyomja".

A működése ennyi, tehát viszonylag egyszerű. Nézzünk most néhány jellemzőt erről a paneltípusról. Már többször is említettem, hogy a nyomás kifejtésére gyakorlatilag bármi használható, és kezdetben pontosan ez volt az, ami miatt a rendszer sérülékeny volt. Nem tudtak olyan fóliát gyártani, ami kellően vékony, rugalmas, de mégis ellenálló lett volna a mechanikai hatásokkal szemben. Ma már szerencsére fejlődött annyit a technológia, hogy az új eszközökben rendeltetésszerű használat esetén az érintőfólia élettartama eléri, vagy akár meghaladja a készülék többi részének időtartamát. Mindamellett hőhatásra még így is érzékeny lehet, így a tűző napfény károsíthatja, megnyújthatja.

Sajnos legnagyobb hátrányuk ezeknek az eszközöknek a korlátozott fényáteresztő képesség. Az elméleti határ a gyártók szerint 90%, de az általánosan elterjedt eszközök 85% alatti fényáteresztő képességgel rendelkeznek, és még a legjobbak is csak 88%-ot érnek el. Ez két ok miatt van így: egyrészt a külső fólia vesz el sokat az áteresztő képességből, másrészt pedig a vezető réteg. Azért lett ez indium-ónoxid "ötvözet", mert a fejlesztők hosszú kísérletek során rájöttek, hogy ez az egyetlen olyan anyag, ami kellően vékony rétegben felvihető, elektromosan kiváló vezető, de mindemellett átlátszó is. Az eszköz egyébként átlagosan kb.0,3mm vastagságú (egészen pontosan 0,012 inch az elfogadott érték)

A rezisztív panelek nem túlzottan érzékenyek a vízre, párára, vagy külső szennyeződésekre, és az elektromos behatásokra sem. Persze ilyen esetekben reakcióidejük lelassulhat, de működőképesek maradnak. Annál inkább kerülni kell viszont a szerves oldószereket, és a túlzott hőhatásokat, mert ezek a fólia megnyúlását okozhatják, és ilyenkor jobb esetben újrakalibrálásra van szükség, rosszabb esetben viszont véglegesen tönkretehetjük. Egyébként a gyártók ma már 250 millió érintést garantálnak hibamentesen (természetesen rendeltetésszerű használattal)

Még néhány szó az energiaigényéről, hisz a mobiloknál a fogyasztás fontos tényező. A rezisztív panelek készenléti állapotban elenyésző, 20 uA-nél kisebb fogyasztásúak, és működés közben sem terhelik túlzottan az akkumulátort. Mindez jól hangzik, mégsem nyerünk vele semmit, mivel a gyenge fényáteresztő képesség miatt erősebb fényerőt, és nagyobb kontrasztot igényelnek az alatta lévő kijelzőtől.
A techológia legnagyobb előnye, hogy jóval olcsóbban előállítható, mint a kapacitív panel, aminek működéséről legközelebb írok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése