Címkék

2013. január 31., csütörtök

Hyundai X600 tablet teszt

Emlékszik e még mindenki, hogy milyenek voltak a 90-es évek első felében a koreai autók? Vissza tudjuk e még idézni a Kia Sephiát vagy a Daewoo Ticot? Ma már egyre kevesebb fut belőlük az utakon, és ez nem véletlen. Rettenetes minőségű, csúnya, és egyáltalán nem biztonságos autók voltak ezek, és míg egy 20 éves 3-as BMW még ma is teljesen vállalható, addig ezek a Kiák, Daewook, Hyundaiok már nem csak hogy nem használhatók, de teljesen el is porladtak, és senki sincs aki megsiratná őket. A nagyobb gyárak és az autó tesztelő hírlapok állandó humorforrásai voltak a koreai autók, mindig lehetett röhögni a béna megoldásaikon, és a nagy nevű gyártókat majmoló, csak annál pocsékabb kidolgozáson. Ráadásul Hyundaiék azt nyilatkozták pár évvel ezelőtt, amikor szinte marginális szereplők voltak az autópiacon, hogy a 2000-es évek végére benne lesznek az első 5 legnagyobb autógyár között. Mindenki lesajnálva vigyorgott rajtuk. Teltek-múltak az évek és a Toyota, Volkswagen, Opel, Ford arcáról lassan lefagyott a vigyor. A koreaiak szorgalma beérett, és nézzük csak meg a listát, ki lett 2009-ben az 5. legnagyobb autógyár a világon? Nocsak, nocsak, bizony a Hyundai. Azóta eltelt 4 év, és minden tekintetben felveszik a versenyt a japán vagy német gyártású autókkal, sőt talán jobbak is. Miért is volt ez a bevezető? Azért mert a tabletek terén pontosan ugyanez történik. Tökéletes példa erre a mai tesztalany, a Hyundai Cute X vagy más néven X600.
A tablet Kínából érkezett, egy tégla alakú dobozban, melyen a részletes specifikációk olvashatók, illetve a tab képe és neve. Felbontva a tabbal találkozunk, alatt pedig a microUSB kábel, egy saját töltő, és meglepő módon egy kétnyelvű (angol-kínai) könyvecske, egy leírás, ami egészen jól sikerült, és nagyon részletesen ír az android rendszerről. Fülhallgató nincs, ahogy az mostanában sajnos már megszokott.

KÜLSŐ
A tablet 7 colos, méretei alapján 191x115x10,5 cm és csak 290 gramm. Könnyű, kicsi és kompakt tehát, bármilyen kabátzsebben elfér. A gyártási minőség tökéletes, se sorja, se illesztési hiba, a használt műanyagok pedig igen jók. A hátlap például csúszásmentes, puha anyagból készült, akinek volt/van Xperia Minije az tudja miről beszélek, ott alkalmaztak ilyen anyagot, csak ez még annál is jobb! Nem gyűjti az ujjlenyomatokat, és a nedvesség is lepereg róla. Az előlap egy fekete keret, kb 1,5 cm széles, és a középen lévő (egyébként 0,3 Mpixeles) kamerán kívül semmi nem töri meg. A tab bal oldalán találjuk a ki-be kapcsoló gombot, illetve a hangerő állítást és a 3,5mm jack csatlakozót, jobb oldalon van a microUSB, a HDMI aljzat, a töltő csatlakozó, és az SD kártya helye, amit egy gumi fedlap véd a sérülésektől. Ez utóbbi igen okos és elegáns megoldás. A hátlapon találjuk még a gyártó nevét, a típusjelzést, és a sorozatszámot. Szintén itt helyezkedik el a hangszóró, ami végre nem fekszik fel az asztalra ha letesszük a tabot, és így nem is torzít, viszont cserébe ha kezünkbe vesszük és fektetve tartjuk, akkor kézzel pont letakarjuk.Egyébként megfelelő hangerővel szól, nem recseg, nem búg. A kijelző szintén remekül sikerült. A kis könyvecskében már előre jelezte a "Full angle IPS" kifejezés, hogy mire számíthatunk, és nem is csalódunk. Éles (1024x600 felbontás) és tökéletes betekintési szöggel rendelkezik (IPS ugye...), akárcsak a nagyobb presztízsű cuccok. Pixelhiba, vagy bármi egyéb kifogás fel sem merülhet.

BELSŐ
A meghajtásról egy Rockchip RK3066 chip gondoskodik, ami kétmagos, magonként 1,6 ghz-es processzort, és négymagos Mali 400 MP4 grafikus lapkát tartalmaz. Ezek mellé 1 Gb RAM kerül, így a működés folyamatos és gyors. A jó optimalizációnak és az erős hardvernek köszönhetően akadással sehol nem találkozunk, a programok is azonnal indulnak, és a multitasking is tökéletesen kihasználható ezzel a memória mérettel. Benchmarkokat futtatva a Quadrant 3930, az Antutu 12142 pontot hozott. Belső tárhelyként 8 GB-ot ad a gyártó, ebből 1 GB az appok telepítésére használható, 6GB pedig szabadon. A maradék pedig a rendszer számára szükséges, azzal nem gazdálkodhatunk. Android 4.1.1-et, azaz Jelly Beant üdvözölhetünk a fedélzeten, és bár a gyártó honlapjáról frissítés is letölthető ehhez némi kínai tudás is szükségeltetik, az angol nyelvű honlap sajnos nem frissül már jó ideje. A felületen nem sokat változtattak a koreaiak (gyakorlatilag semmit), így a Holo témát élvezhetjük. Bőséges viszont a kínálat extra szoftverek terén: először is kapunk 3 különféle app marketet, szigorúan kínai nyelven, ezeket érdemes azonnal kihajítani. Van továbbá Facebook kliens, MSN kliens, Chrome böngésző, Adobe Reader, filekezelő, apk telepítő ami tud bakcupot készíteni, két féle médialejátszó, egy ebook olvasó, és egy időjárás alkalmazás. Játékot is kapunk, a Talking cat Tom nevű elég bugyuta app személyében. Elég szép lista ez, a nevesebb gyártók is megirigyelhetnék. Play Store természetesen elérhető, így a programok számát tetszés szerint bővíthetjük.
Adatátvitel kimerül egy b/g/n wifiben, viszont külsős 3G sticket csatlakoztathatunk rá SIM kártyával, de figyeljünk annak típusára, mert nem mindegyik támogatott. A (nem szétszedhető) burkolat alatt 3000 mAh kapacitású akkumulátor lapul, és ellentétben egyes kínai tabokkal, ez valóban igaz is, nincsen szándékosan nagyobb kapacitás írva rá. Három, három és fél óra folyamatos működéshez ez elegendő, de utána töltőre kell tennünk. És itt egyből ki is oszthatunk a Hyundainak egy fekete pontot: csak a saját 2A-es töltőjével hajlandó tölteni, USB-n nem vesz fel áramot, így a töltőt ne felejtsük el magunkkal vinni. Öröm az ürömben, hogy bármilyen szabványos kínai tab töltővel működik, például a Concorde Tab One-éval is.
Mennyibe kerül ez nekünk ez az egész? Mivel Magyarországon nem kapható, így marad a kínai beszerzés, kb 24-25 ezer forinttól kezdődően. Ez pedig nagyon is vonzó ár, IPS panel két maggal nem hiszem hogy bárhol is kapható olcsóbban. A minőség tökéletes, a hardver szintúgy, az ár pedig remek. Ha valaki töredékét tudja csak kiadni egy Galaxy Tab vagy Nexus 7 árának, annak tökéletes vétel ez a tab, csekély kompromisszumokat kell csak kötnie. Eddig ez az abszolút kedvenc tabletem!

POZITÍVUM:
- Ár/érték
- Kidolgozási minőség, anyaghasználat
- Erős hardver, jó Android optimalizációval támogatva
- IPS kijelző

NEGATÍVUM:
- PC-re csatlakoztatva, vagy microUSB-n nem tölthető
- Csak kínai nyelvű website


2013. január 8., kedd

ICOO D70 Pro II teszt - a legolcsóbb kétmagos

Nemrégiben a Concorde Tab Oneról írtam egy részletes tesztet, ami egy belépő szintű egymagos tablet. Most viszont egy csemege következik; egy Magyarországon nem forgalmazott, ám a Távol-Keleten ismert és elismert gyártó, az Icoo belépő tabletjét vizsgáljuk meg. Azonban nemsokára kiderül, hogy az olcsó tablet bőven felveszi a versenyt a neves gyártók sokkal nagyobb presztízsű (és sokkal drágább!) modelljeivel, sőt, némi megdöbbenésre is lesz okunk... Valószínűleg ezután át kell értékelnünk magunkban mindazt, amit eddig a kínai androidos eszközökről gondoltunk. Én nem adok két évet, és elárasztanak minket ezek a kütyük, megfontolandó alternatívát kínálva Samsung, ASUS vagy Acer tabletjeiknek.

Tehát akkor lássuk mit kapunk a pénzünkért! A tablet egy lapos fehér dobozban érkezett, és érdekes módon a töltő egy külön kis zacskóban jött. A dobozt és a csomagolást nem mondanám különösebben érdekesnek, sem kiemelkedő minőségűnek, de teljesen vállalható. A fedelén a márkajelzés, az alján pedig néhány specifikáció található (szigorúan kínai írásjelekkel!). A doboz fedelét levéve a tablettel találkozunk, mellette egy külön, logóval ellátott tokban a MicrosUSB kábel található. Egész kellemes a látvány! Viszont mást nem kapunk, tehát tablet, töltő és microUSB, ennyi. Se leírás, se fülhallgató, bár ez utóbbit nem is igazán várhatjuk el, a "nagyok" is leszoktak erről, sajnos.

KÜLSŐ
Az eszköz egy 7 colos tablet, méreteit tekintve 182x113x13 milliméter., tehát egészen kompakt cuccot kapunk. Súlya mindössze 297 gramm, nagyon könnyűnek érezni, egy kézzel is lehet tartani akár órákon keresztül is ha valakinek arra van igénye. Az előlap tulajdonképpen csak egy műanyag keret, viszont a minősége megfelelő: nem sorjás, nincs gyártási hiba, és puha, szinte ujjal benyomható. Mindössze 1 cm a két oldalsó szélén, a tetején és alján pedig még annyi sem, látható, hogy a kijelzőn van a hangsúly. Fizikai gombok nincsenek, így az előlap egyhangúságát mindössze a bal felső sarokban lévő 0,3 Mpixeles kamera töri meg, ez videotelefonon kívül nem sok mindenre használható, talán még arra is csak épphogy.

A hátlap fehér, kemény műanyagból készült, és fóliával borított. Alul láthatók a tab adatai (szériaszám, gyártó neve, honlapja, stb) középen a tablet típusa, a felső sarokban pedig a hangszóró. Körbejárva az eszközt bal oldalon és alul semmi nincsen, felülre került a ki/bekapcsoló gomb és a hangerő állító, jobb oldalon pedig felülről lefelé haladva: microsUSB, SD kártya foglalat, 3,5mm-es jack csatlakozó a fülesnek, és legalul a HDMI. Nincs tehát saját töltőcsatlakozó, ez jó hír, végre mindenki kezd áttérni a szabványos töltőre.
Ahogy már említettem a kijelző 7 colos, felbontása 1024x600 képpont, sokkal szebb képet ad mint a 800x480-as tucattabletek, egyáltalán nem látszik pixelesnek. Ez az érték amúgy így 170 ppi-nek felel meg (a CC Tab One 133ppi). Sajnos van egy kis gond vele: mivel hagyományos TN panel, a betekintési szög nem éppen acélos. Oldalról nézve nincs is gond, de felülről és alulról nagyon hamar elkezdenek invertálódni a színek. Az ár tekintetében ez azért megbocsátható, valahol spórolni kellett.

BELSŐ
A gép szíve egy Rockchip gyártású SoC, nevezetesen az RK3066. Ebben egy kétmagos, magonként 1,6Ghz-en működő processzor, és négymagos (!) Mali400 MP4 grafikus chip található, mellette pedig 1 GB RAM memória, a belső tárhely 8 GB. A specifikációkból is látszik, hogy ez bizony nagyon erős gép, és nem is csalódunk benne. A gyártó ezt egy Jelly Bean (Android 4.1.1) rendszerrel fejelte meg, vagyis tökéletesen korszerű, és naprakész a rendszer. Gyakorlatilag nincs olyan alkalmazás, játék vagy weboldal ami képes lenne megakasztani a tabot. A Need for Speed: Most Wanted nagyon szépen futott, semmi kompromisszumra nem kényszerültem vele kapcsolatban. Egy Sony Xperia P-n futtattunk előtte Quadrant tesztet (ez is egy kétmagos telefon, 1 GB rammal) és arra 2100 körüli pontszámot kaptunk, gondoltam az Icoo tab is ekörül fog végezni. Hát nem... Nagyon durván lealázta az Xperiát, a végeredmény 4237 pont lett. Ezt senki sem várta volna! Bár ugyan ez csak szintetikus teszt, de nagyon jól mutatja a képességeket.
Ahogy mondtam is 4.1.1 verziójú androidot kapunk, és a gyártó ígéri a további frissítéseket is, tehát eg darabig biztosan naprakész lesz a rendszer. Maga a felület egyáltalán nincs átszabva, minden úgy néz ki ahogy a Google megálmodta a Holo felületet. Extra szoftverekkel azért el vagyunk látva: kapunk egy alkalmazás telepítőt ami backupot is tud csinálni és lementeni az adott programot SD kártyára, van fájlkezelő alapfunkciókkal, Chrome böngésző, egy Gesture Builder névre hallgató app amivel mozdulatokat tudunk megtanítani a rendszernek, és egy Movie Studio nevű médialejátszó. Minden mást magunknak kell beszereznünk, de ez nem nagy csapás, a Play Store rendelkezésre áll. A beépített video player AVI/MOV/MP4/RMVB/FLV/MKV formátumokkal boldogul el, 1080p felbontásban, akadás vagy csúszás nélkül.
Adatátvitelre egy b/g/n szabványú wifi vevőt kapunk, mást nem. Se bluetooth, se semmi más. A wifi vevő meglepően erős, ahol telefonnal vagy más tabbal már nem sikerült jelet fogni, ott ez még simán talál 50% körüli jelerősséget.Akinek a wifi nem elég, az külső 3G modemet rakhat rá SIM kártyával a mobilnethez, a rendszer támogatja. Sajnos az akkumulátor talán az egyetlen igazán gyenge pontja a tabnak: a 2500mAh egység mindössze 3 órás folyamatos nyomkodást biztosít, igaz ha nagyon szolidan használjuk akkor azért kibírja a nap végét. A töltés microUSB-n keresztül történik, és nagyon gyors, akár 35-40 perc alatt tele lehet tölteni.

Egyik legfontosabb jellemző következi: az ár. Egy hasonló kategóriájú Samsung vagy Asus tab legalább 65-70 ezer forintba kerül, ez viszont mindössze 25000 Ft! Nem kérdés, hogy ez abszolút versenyképes ár, a legtöbb egymagos tab sem tud ennyire olcsó lenni. Sajnos Magyarországon hivatalosan nem forgalmazzák, de azért hozzá lehet jutni különböző internetes piacterekről

Pozitívum:
- Ár/érték arány
- Nagyon erős hardver
- Friss rendszer, folyamatos frissítések
- HDMI

Negatívum:
- Képernyő betekintési szöge
- Kis akkukapacitás
- Nincs magyar support

2012. december 2., vasárnap

Android böngészők - Melyik a leggyorsabb?

Ez a cikk igen egyszerű dologra próbál választ találni: Melyik a leggyorsabb androidos böngésző a saját méréseim szerint? A 10 legnépszerűbb browsert töltöttem le a Playről, és mindegyiket ugyanazzal a módszerrel teszteltem. A teszt lényege, hogy ugyanazokat a weboldalak ugyanolyan körülmények között mennyi idő alatt töltik be teljesen (tehát nem addig számoltam amíg megjelent az adott weboldal, hanem amíg minden eleme be is töltődött, és a csík/homokóra/körbeforgóbiszbasz le nem állt). A tabletemet használtam a teszthez, amiről itt írtam már. Főbb jellemzői: 512MB RAM, 1,2Ghz egy magos proci, 800x480 felbontás 7 colon és gyári Jelly Bean.
5 weboldalt töltöttem be mindegyik browserrel. Először az m.index.hu ami elég komplex: képek, szövegek, minden van rajta, de mégis mobil felület. Utána a videa.hu, ami tele van videókkal és képekkel, aztán a saját a weboldalam ami sok-sok szöveg és kép like gonbokkal, +1 gombokkal és hasonló nyalánkságokkal. Ezután a google.hu, ami ugye elég egyszerű, és végül ismét az m.index.hu, ugyanis kiváncsi voltam, hogy egy már cache-ben lévő oldalt mennyi idő alatt hoznak elő.
A táblázatban megadott értékek másodpercben értendők.

A versenyzők:
  • Jelly Bean beépített böngésző
  • Chrome
  • Firefox 17
  • Opera
  • Opera Mini
  • Maxthon
  • Maxthon HD tabletekhez
  • Dolphin Browser
  • Boat Browser
  • Skyfire
Mindegyiket frissen töltöttem le a marketről, amelyiket pedig már használtam előtte, azt letöröltem, és ismát letöltöttem, hogy semmi ne legyen a gyorsítótárban. Végül az utolsó oszlopba azt is beírtam, hogy a böngésző egy megnyitott google.hu oldallal mennyi memóriát igényel.


m.index.hu videa.hu nyirog.blogspot.com google.hu m.index.hu RAM
Chrome 16 30 40 3 3 44 MB
Firefox 16 28 50 11 16 59 MB
Opera 9 8 42 5 3 52 MB
Opera Mini 9 10 12 4 5 17 MB
Maxthon HD 46 25 66 2 11 35 MB
Maxthon 20 42 80 3 42 33 MB
Dolphin 16 30 51 8 13 41 MB
Boat 35 46 94 4 16 33 MB
Skyfire 12 21 39 10 8 75 MB
Beépített 16 33 51 5 12 36 MB

Következtetéseket itt most nem vonok le, győztest nem hirdetek: mindenki nézze meg a táblázatot, és elmélkedjen rajta. Négy hozzáfűznivalóm van a dologhoz:

1. A Firefox az Index weboldálat szanaszét tördeli. Bár gyorsan betöltötte, de sokat kellett scrollozni  oldalra, és fél képernyőnyi fehér felületek vannak véletlenszerű helyeken a weboldalon.
2. A Maxthon úgy tűnik nem használ cache-t. Többször kipróbáltam a teszt után, és valóban, mindig újratölti az adott oldalt
3. A Dolphin kétszer is lefagyott és force close-al bezárta magát a teszt alatt
4. Az Opera Mini nem való tabletre, telefon méretűre tördeli az oldalakat. A blogom felületét pedig nem tudta desktop módon megjeleníteni, sok elemet lehagyott róla (pl oldalsó dobozok, gombok), ezért is töltődött be ilyen gyorsan az oldal
5. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét Gecko alapú browsernek (Firefox, Skyfire) gondja volt a Google betöltésével


 

2012. november 28., szerda

A build.prop egyszerű szerkesztése

A build.prop fájlt szerkeszteni nem túl kényelmes (főleg nem annak aki ritkán, vagy először csinál ilyet), de ha már erre kényszerül az ember érdemes olyan eszközt választani amivel a legkevesebb a hibázási lehetőség, és nem kell bonyolult dolgokat végrehajtani. Persze a "hozzánemértéstől" nem fog megvédeni semmi és nagyon könnyen el lehet rontani az eszközt egy rossz bejegyzéssel, de az alábbi program nagyon megkönnyíti a munkánkat. És természetesen azt is megkönnyíti, hogy körültekintés nélkül eljárva téglát csináljunk a telefonból/tabletből.

A szoftver a Build Prop Editor névre, ami elég beszédes elnevezés. És valóban, az egyetlen funkciója, hogy ne csak egy text fájlként lássuk és szerkeszthessük a build.prop-ot, hanem sorokra bontva és magyarázatokkal ellátva. Első indításkor egy backupot készít a build.prop fileról. Ezután a fájl minden sorát értelmezi a program, és ha ismeri az adott bejegyzést, akkor egy rövid leírást ad róla. Az ismerős bejegyzéseket egy "i" mint infó jellel látja el, erre kell kattintani a leírás eléréséhez. Az ismeretlenek "?" ikont kapnak, ezekről nem kapunk ismertetést, de az értékét a bejegyzésnek tudjuk módosítani. Itt a képen látható, hogyan is néz ki egy bejegyzés, itt éppen az LCD density érték módosítása történik.
Új sorokat is tudunk adni a build.prop fájlhoz, akár kézzel is beírhatjuk, de a leggyakoribb 50-60 bejegyzést egy legördülő listából is kiválaszthatjuk (itt is megkapjuk a leírást hozzá). Ilyenkor a default értékkel hozza létre a program, de ezt át lehet írni.
Néhány javaslatot is kapunk a menüben, hogy mik azok a bejegyzések aminek módosításával jobbá, gyorsabbá tehetjük az eszközünket. A szoftvernek van tablet nézete is, ilyenkor nagyon kényelmesen át lehet tekinteni a build.prop tartalmát
És végezetül: a szoftver ingyenesen letölthető a Play Storeból

2012. november 12., hétfő

Concorde Tab ONE tapasztalatok, vélemények

Immár egy hónapja vagyok tulajdonosa a gépnek, amiről nemrégiben írtam is tesztet. Ott leginkább az általános tudnivalókról, adatokról volt szó, nem igazán a használatáról. Egy hónap viszont már bőven elég arra, hogy a jó tulajdonságok, és a bosszantó kis (vagy nagy) hibák előjöjjenek a mindennapok során. Nézzük tehát ismét:

Külső
A külső továbbra is jól néz ki :) Komolyra fordítva a szót, a 7 colos méret nagyon telitalálat. Soha nem éreztem hogy kicsi lenne a képernyő, nagyon jól láthatók a filmek, és ebook olvasáskor is tökéletes. Pontosan kézbe illik, állítva tartva tényleg olyan mint egy könyv, egy kézzel is tartható. Mindennap magammal hordom, becsúsztatom a táskába, de a 31 dkg súly nem igazán érezhető. Netezéskor alapértelmezetten iPadnek (!) ismerik fel a weboldalak a beépített androidos böngésző használatakor, de ez persze átállítható. Nem érdemes a mobilos oldalakkal vesződni, mindenből lehet kérni a hagyományos asztali változatot (hogy ezt mégsem érdemes mindig kihasználni, arról később). Fényerő tekintetében jól áll az eszköz: bár nem túl sok napsütés adódott sajnos az elmúlt napokban, azért használtam ilyen körülmények között is, és nem volt gond az olvashatósággal.
Nekem sem a képernyő, sem a hátlap nem karcolódott eddig, bár többen is panaszkodtak a karcolhatóságra. Viszont a hátlap bordázott mintázata gyűjti a koszt rendesen, és nem is lehet kézzel kitakarítani, érdemes valami durvább szövettel alaposan megtörölgetni. A képernyőn még mindig rajta van a fólia (látszik is a képen, hogy eléggé megviselt már szegény), és amíg be nem szerzek egy tokot (folyamatban) addig le se veszem.
A töltő csatlakozása stabil, nem esik ki, nem lazult meg, és ugyanez igaz a fülhallgatóra is.

Belső
Meglepő módon a gép még programokkal telepakolva sem lassul be. Az A13 chip nagy előnye tudtommal a videólejátszás. És valóban, szaggatás, akadás nélkül játszott le mindent 1080p-ig bezárólag. Viszont YouTube-nál beletekerve a klipbe hajlamos elcsúsztatni a hangot, hosszabb videóknál akár 1 másodperc is lehet az elcsúszás. Gyakorlatilag minden program tökéletesen megy a tableten, még az erőforrás igényes Gameloft féle HD játékok is, vagy a Need for speed: Most wanted, ezzel nincs is gond. Amivel viszont van, az a böngészés. Ez kicsit meglepő számomra, mert bár minden appal könnyedén elboldogul, a túldizájnolt, sok képpel teli, vagy flash tartalmú weboldalak másodpercekre képesek megakasztani a rendszert. A gyári böngészővel akár fél perces várakozásokat is elkönyvelhetünk. Szerencsére Firefox vagy Chrome alatt ez megfeleződik, de például egy index.hu címoldal még így is legalább 15 másodpercre fagyasztja meg a gépet. Persze ez a RAM alacsony mennyiségének köszönhető, és ebben az árkategoriában nem is nagyoon kaphatunk mást, de azért nagyon elkelne egy 1GB-os változat... Ha jól tudom a Concorde tabletek közül a Play és a Novum már ekkora mérettel érkezik, igaz nagyobb kijelzővel, és némiképp drágábban.
Eddig még egyszer sem futottam bele olyan eseménybe ami miatt resetelni kellett volna, és sleep módból is 1-2 másodpercen belül feléled bármennyi megnyitott app esetén is. Ez utóbbi örökös panasz forrása a fórumon, mármint hogy nagyon lassan, vagy sehogyse ébred fel, de nálam még nem jelentkezett ez a gond. Érdemes 3-4 naponta újraindítani az eszközt még akkor is ha ezt amúgy semmi sem indokolná, elkerülendő a belassulásokat.

Konklúzió? Továbbra is azt mondom, hogy megérte a pénzét, és nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb tablet ma Magyarországon. Ha egy kicsit több RAM lenne benne, akár tökéletes is lehetne, de így sem rossz választás. Legalább van hová fejlődni a gyártónak, nem csak a babérjain ücsörögni :)

2012. november 6., kedd

Tablet appok Androidra (1. rész)

A legfrissebb hírek szerint igen nagy hátrányt ledolgozva utolérték az Androidos tabletek az Apple-t eladott darabszám tekintetében. Valóban érezhetően növekszik az ismerőseim körében is a tablet felhasználók aránya, és érdekes módon főként a 7" méretű eszközökből látok sokat (nem csoda, hogy az iPad mini megjelent, ez elkerülhetetlen lépés volt). Érdemes tehát összegyűjteni azokat az alkalmazásokat amik "táblagép-kompatibilisek", ha szabad így fogalmazni. Sajnos itt az Android még egy kis lemaradásban van az "i" cuccokhoz képest, jóval kevesebb azon programok aránya, amik valóban ki is használják a nagyobb kijelzőméretet. A többség egyelőre még csak szétnyújtva jeleníti meg a telefon képernyőméretére optimalizált  felületet, optikailag túl nagy nyomógombokat és/vagy üres területeket használva. A Google is felismerte ezt, gyorsan kiadott sablonokat és útmutatókat táblagép felületre optimalizáláshoz. Mindazonáltal nem reménytelen a helyzet, így is szép számmal lehet válogatni olyan programokból, amik látványosak és praktikusan használhatóak 7 hüvelykes mérettől is. A cikksorozat ezekből mutat be néhányat, első részben a hírolvasó appokra koncentrálva.

Google Currents
A Google saját készítésű, magazinstílusú hírolvasó alkalmazása. Meglehetősen letisztult felület és könnyű használat a legfőbb jellemzői. Igazából sok meglepetést nem nyújt, aki használt már bármilyen magazinprogramot, annak kb. 2 másodperc lesz megtanulni kezelni. Felvehetünk RSS feedeket, blogokat, vagy egyéb hírcsatornákat. Van egy Trending menüpont is, itt éppen az adott időpontban legnépszerűbb írásokból válogathatunk. Ami plusz a konkurenciához képest az a beépített fordítási lehetőség (természetesen magyar nyelv is van), így a cikkeket egy kattintásra fordíthatjuk le. Ezen kívül a szokásos funkciók megvannak: betűméret és háttér állítás, teljes képernyő, automatikus szinkron a háttérben. Egyszóval egy könnyen használható, szokásos Google minőséget hozó szoftver.
Saját vélemény: egy kicsit túlerőlteti a magazin stílust. Ez alatt azt értem, hogy mindenáron képet akar hozzárendelni minden hírhez, ami elég bután tud kinézni, ha mondjuk sok Indexes gyorshír van egymás után, amihez ugye alapból nincs kép. A Currents ilyenkor is tesz egy default képet hozzá, és így egy ilyen pársoros hírt is "feldagaszt" vezércikk stílusúvá.

gReader
Kedvenc hírolvasó appom. Nem tévesztendő össze a Google féle Google Readerrel, bár funkcióját tekintve ugyanaz. Mielőtt a natív Reader app megjelent, ez volt a legnépszerűbb az Marketen. Azóta is szerintem az egyik legjobb. Remekül sikerült a tabletre szabás: baloldalt függőlegesen találhatók a hírcsatornák, mellette pedig a hírek görgethetők. Jellemzői a kétoldalú Reader szinkronizálás, megosztások többféle közösség felé (G+, Facebook, Twitter, stb), offline mód, és a fizetős verzióban különféle widgetek is elérhetőek. Akinek úgy jobban tetszik egy kattintással ebben is elérhető a magazin stílus, képekkel, lapozgatással és minden egyéb ilyen funkcióval. Külön öröm, hogy a fejlesztő sokat foglalkozik a programmal, heti szinten vannak frissítések, és az emailekre is válaszol érdemben. Érdemes a hivatalos Reader app mellé ezt is telepíteni, egy próbát megér.

CNN app for tablet
Gondolom a CNN-t senkinek nem kell bemutatni. A hivatalos alkalmazásuknak nemrégiben jelent meg a tábla verziója, előtte csak a telefonos felület volt elérhető. A Play-en lévő vélemények szerint van még gond a programmal, de nálam minden rendben működött. Mit is tud? Természetesen a CNN saját híreit jeleníti meg a weboldalról. Ez is tud háttérben szinkronizálni, viszont jóval kevésbé testreszabható mint bármely más hírolvasó app. Cserébe kapunk egy videótárat is, a régebbi televíziós műsorok nézhetők itt újra. Widgetből is kapunk néhányat, leginkább a Sony féle lapozgatós Timescape felületre emlékeztető "stream" fogott meg ezek közül.
Kicsit gyengére sikerült a felhozatal, semmi pluszt nem tud nyújtani egy jobbfajta hírolvasóval szemben. Létjogosultsága akkor lehet, ha valaki tényleg a legfrissebb hírekről szeretne értesülni nemzetközi szinten.

Pulse News
A "hírolvasók mozaikköve", hogy egy másik Androiddal foglalkozó blog szavaival éljek. Valóban ez volt az első a manapság oly nagy divatnak örvendő magazin-hírolvasók közül. Az információkat egy mozaik szerű felületre rendezi össze, amire kattintva tudjuk elolvasni a hír tartalmát. Vagy ha úgy tetszik, filmszalaghoz hasonlóan görgethetjük is ezeket. Egyáltalán nem vehető észre, hogy igazából az iPhone-ra készített felület Androidos portolásáról van itt szó. A program önmagában is képes híreket megjeleníteni a beépített hírforrásoknak köszönhetően, de a Google Reader fiókunkkal is összeköthetjük. A kezelőfelület valóban nagyon látványosra sikerült, és szerencsére a funkcionalitásra is törekedtek: egy kattintásra oszthatjuk meg a híreket Facebook vagy Twitter követőkkel.

2012. október 11., csütörtök

Concorde Tab ONE teszt

Alig egy-két évvel ezelőtt jóformán nem is tudtuk mi az a tablet, vagy ha igen, akkor is méregdrága, és lomha, használhatatlan jószágnak tartottuk. Aztán egyre többen jöttek rá, hogy kényelmesebb utazás közben vagy este ágyban fekve egy ilyen eszközről filmet nézni, olvasni, gyorsan átfutni a leveleket vagy rápillantani a Facebookra, mint mondjuk notebookról A gyártók is felismerték, hogy a telefon és a laptop közötti űrt érdemes lenne kitölteni egy könnyű, kicsi, de mégis használható méretű (és sebességű!) "számítógéppel", így egyre többen dobtak piacra tabletet, ami versenyt indított. Jó hatással volt  ez az árakra, és persze a minőségre is. Ma már ott tartunk, hogy egy átlagos okostelefon áráért táblagépet is választhatunk, ha úgy tartja kedvünk. A 7" kategória nekem személy szerint a legmegfelelőbb, de persze ez a felhasználás módjától is függ. A 7 hüvelyk elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen filmet nézni és internetezni, de elég kicsi ahhoz, hogy bárhová magammal vihessem akár a kabát belső zsebében is, vagy a táskába csúsztatva.
Méretre tehát megfelelő a Concorde Tab One, és van néhány tulajdonsága amivel kis is tud emelkedni a piacot elárasztó kínai tucattáblák közül. Legfőképpen azzal, hogy bizonyos szempontból nem is kínai, hanem magyar. A Concorde budapesti székhelyű cég, évek óta elektronikai termékeket forgalmaz. Bár a gyártás valóban Kínában történik, kínai alkatrészekből, de magyar mérnökök felelősek a szoftverért, és a fejlesztésekért. Éppen ezért a terméktámogatás kitűnő;  gyors, korrekt és segítőkész emberekkel találkozhatunk a cég hivatalos fórumán, de a szakszervizben is.

Nézzük akkor mit is várhatunk az eszköztől. A tablet egy fehér dobozban érkezett, és már a csomagolásról is látszik, hogy elfelejthetjük azokat az időket amikor az olcsó táblagépek rettenetes minőségű, gagyi kinézetű dolgok voltak. Az elegáns csomagban a tablet alatt találhatunk egy hálózati töltőt, MicroUSB adatkábelt, egy USB OTG átalakítót, amivel bármilyen USB-s eszközt csatlakoztathatunk, és egy fülhallgatót. Ez utóbbi sajnos nem túl kényelmes kialakítású, és az anyaga is lehetne jobb, de a lényeg, hogy megfelelően szól. Természetesen magyar nyelvű használati útmutató is helyett kapott.

KÜLSŐ
Ránézésre senki meg nem mondaná, hogy ez nem egy felső kategóriás tab, ugyanis nagyon jól néz ki. Szép íves formájú,  jó anyaghasználattal, úgyhogy fogása egy vagy két kézzel is nagyon kényelmes. Ebben a méret is segít: 188 x 114 x 11,5 mm, súlya 316g, nem okoz problémát a hosszabb ideig tartó egykezes használat sem. A fekete peremű előlapon jobb oldalt felül (ha fekve tartjuk) találjuk az 1,3 megapixeles kamerát videóhívásokhoz, de ezen kívül más nem töri meg a keretet, fizikai gombok nincsenek, összhangban a Google ICS-re vonatkozó ajánlásával. A kijelző 7 hüvelykes TFT LCD, 5 pontos multitouch-al, felbontása 800x480. Ez 133ppi sűrűséget jelent. Nem kiemelkedő tehát, de ebben az árkategóriában megteszi, viszonylag jó képet ad. Oldalról és alulról nézve meglepően jó a betekintési szög, de felülről sajnos nagyon hamar elkezdenek invertálódni a színek. 
A hátlap fehér illetve bronz színű lehet, a fehér nagyon elegáns, a bronz kicsit bazárinak tűnik. Puha, bordázott műanyagból készül, nem csúszik, és a fehér szín miatt az ujjlenyomatoktól sem kell félni. Ide került a hangszóró, kialakításában a hátlap mintáját követi. Kihangosítva jól szól, kicsit torzít, de mivel pont felfekszik az asztalra, így még torzabbnak hallhatjuk. Alul még látható a típus, és a belső memória mérete, illetve a sorozatszám (egy matricára felragasztva, ami legkevésbé sem tartós: két nap használat után nálam már kezdett leválni) és a hardveres RESET gomb. Nincs tehát kamera, bár egy tabletnél talán ez nem is fontos, ki akar ezzel fotózni?
Felül, alul és baloldalt nem sok mindent találunk: konkrétan semmit. A csatalakozók és gombok jobb oldalra kerültek. Fentről lefelé haladva: ki/bekapcsoló, 3,5mm jack, microUSB, a tablet saját töltőjének csatlakozója, a hangerőszabályzó, és a MicroSD bővítőhely (amit TF, azaz TransFlashként feliratoztak, holott ezt a kifejezést legalább 4 éve nem használják). Nincs tehát HDMI, fogjuk ezt fel költségcsökkentésnek (nekem amúgy sem létfontosságú)



BELSŐ
Egy igazán jó pont: a gép Android 4.0.4 rendszerrel érkezik, ráadásul a Jelly Bean frissítés is nagyon közel van a gyártó szerint. Itt azonban egy kis porszem kerül a gépbe: a frissítések, rendszer-visszaállítások csak a szakszervizben végezhetők. Aki otthon szeretné megcsinálni, annak torrentről kell levadászni a frissítő szoftvert (persze meg is vásárolhatja, de nem a Concorde-tól), a ROM-ot pedig a hivatalos fórumról, és saját felelősségre frissíthet.
Maga a rendszer teljesen gyári, semmi módosítást nem találunk a Google felületén. Ez nem is baj, hiszen a Holo felület jól néz ki, ráadásul így nem is kell várni a saját felület kialakítására frissítésekkor. Kapott a gép egy 1,2 Ghz-es Allwinner A13 processzort, Mali 400 grafikus chippel, és 512 MB RAM-ot. Az A13 ha jól tudom nem támogatja a HDMI-t, tehát ezért is maradt ki a csatlakozó, cserébe olcsóbb és kevesebbet fogyaszt. A belső tárhely 8GB, amiből 5,2GB-ot szabadon, 1,15GB-ot pedig alkalmazások telepítésére használhatunk. Ez remek érték, ilyen áron sehol nem kapunk ennyi tárhelyet tabletben. MicroSD-vel ez még bővíthető is, akár 32GB-al.
A rendszer alaphelyzetben megfelelően gyors, képernyők lapozgatásakor vagy programindításkor minden megy olajozottan, de a multitaskingot kihasználva vagy komplexebb weboldalakat böngészve azért meg lehet fektetni akár több másodpercre is. Ez persze a RAM viszonylag alacsonyabb mennyiségének köszönhető, és ismét csak azt mondom: ennyi pénzért elnézzük. Szoftverezettség tekintetében felemás a helyzet: az alap programok (Maps, Youtube, Gmail, stb.) mellé mindössze egy Aldiko ebook olvasót, egy fapados file-kezelőt, egy MP3 rögzítőt, és egy Documents To Go office alkalmazást kapunk. Ám ez utóbbi kettő teljes verziós, tehát akár office fájlokat módosítani vagy létrehozni is lehet. Persze semmi gond, a Play Storeból bármit letölthetünk. Akiket a sebességteszt érdekel az Antutu 2882, a Quadrant 2077 pontot hozott. Nagyon jó értékek ezek, a hasonló kategóriás gépeket simán lenyomja, de néhány nagyobb gyártó komolyabb eszközével is versenyben van. Ennek megfelelően Angry Birds és társai tökéletesen futnak, de a Gameloft HD termékei is élvezhetően működnek.
Egy videoplayer letöltése után MP4, MKV, AVI, 3gp, divx, xvid formátumokat is tudunk lejátszani, akadás nélkül vitte a 720p-t, de azért 1080-nál feljebb már nem érdemes erőltetni a dolgot, ott már jelentkeznek apró akadások. Zenét az alap lejátszóval is tudunk lejátszani, ezt mindenki ismeri, felesleges bemutatni, de akár a Playről lehet mást is letölteni. A fülessel kicsit "dobozhangja" van, kihangosítva picit torz, de egyik sem vészes, vállalható a dolog. Böngészés sebessége is megfelelő, a beépített videókat is lejátssza, köszönhetően a Flash támogatásnak.
Adatátvitel szempontjából nem vagyunk eleresztve, mindössze egy Wifit kapunk (b/g/n). A GPS nem várható el ennyi pénzért, de azért a bluetooth hiánya fájó, ez beleférhetett volna. 3G foglalat nincs, de az átalakítóval használhatunk 3G modemet. Érdemes előtte megnézni a fórumot a támogatott eszközökről, mert nem mindegyik kompatibilis.A beépített akkumulátor egy 3000mAh kapacitású egység. Alapos használattal, netezéssel és filmekkel nálam 5 óra körüli időt bírt ki, játékokkal pedig 2 órát. Nyilván ez lehet több is szolidabb nyúzással, de ha tényleg használjuk, akkor érdemes mindennap este töltőre tenni. Készenléti időben jobban áll, akár 15 napot is bír.

Összegezve: Nagyon megszerettem, és nem csak azért mert az első saját tabletem. Vállalható hiányosságai mellett tökéletes hordozható eszköz filmnézésre és hírolvasásra (mai divatos kifejezéssel élve: tartalomfogyasztásra). Sehol nem találunk ilyen minőségű és felszereltségű tabletet 21900 Ft-ért. A cikk írásakor ennyibe kerül ugyanis, márpedig ez nagyon jó ár érte. Gondoljunk bele: gyári ICS, viszonylag jó hardverrel, nagy tárhellyel és remek szervizzel. Más gyártó jelen pillanatban nem képes ilyen ütős ajánlatot nyújtani.

Pozítívumok:
- Ár/érték arány
- Kiemelkedő support
- Jó minőség
- ICS, és már bejelentett Jelly Bean
- Nagy belső tárhely

Negatívumok:
- Bluetooth hiánya
- Nincs HDMI
- Szűkös RAM miatti akadások több app egyidejű futtatásakor
- Nehézkes frissítés


UPDATE: 1 hónapos használat után a tapasztalatokról itt található egy összefoglaló

2012. június 8., péntek

Mi az az IMEI szám?

Az IMEI (Internationak Mobile Equipment Indentity) szám egy 15 számjegyű, egyedi azonosító, amit a GSM rendszerű telefonokat egyértelműen beazonosítja. Mivel a SIM kártya a felhasználóhoz rendelt, ráadásul könnyen cserélhető, szüksége volt egy olyan azonosítóra, ami magát a mobiltelefont egyedileg megjelölheti. A szám képzése meglehetősen bonyolult, ne is menjünk most bele (akit érdekel itt megtalálhatja az algoritmust). Androidos telefonokon a Beállítások -> Telefonról menüpont alatt lehet megnézni, vagy az akkumulátor alatt a hardveren.

Mire is használják tulajdonképpen? Leginkább hálózati felügyeletre alkalmas. A szolgáltató e szám alapján blokkolni tudja a telefont mondjuk számlatartozás esetén, vagy ha lopott, és ezt bejelentették. Esetleg egy bűncselekmény elkövetése esetén használt telefont ez alapján követni is tudnak. Azért is jó ezeket a módszereket az IMEI számra alapozni, mert annak megváltoztatása elég nehéz, ráadásul az országok többségében illegális is.

Android alkalmazások szintén kihasználhatják az IMEI nyújtotta előnyöket. Nem éppen a legelegánsabb megoldás, de képzeljük el, hogy egy háttérképadatbázis-appal ha csatlakozunk, akkor az kiolvassa az IMEI számot, és egyből tudja, hogy milyen telefonnal konnektálunk, és csak az annak megfelelő felbontású háttérképeket ajánlja fel.

Mivel a mobilos világ állandóan változik, az IMEI sem maradhat örökre egyforma. Nemsokára megérkezik az utódja, az IMEISV, aminek funkciója és használhatósága megegyezik a most taglaltakkal, csak jóval bonyolultabb módon képezik, a formátuma is megváltozik, ezáltal nehezebben megváltoztatható lesz.

2012. február 14., kedd

Adjuk át minden személyes adatunkat a Symantecnek!

Több tech oldalon is megjelent a hír nemrégiben, hogy a Norton micsoda remek alkalmazást fejlesztett Norton Safety Minder néven, elősegítendő a gyerekek szülői felügyeletét az online életükben. Mivel sose láttam még ilyen programot közelről, gondoltam megnézem. Android Marketről letölthető ingyenesen (nem véletlenül nem linkelem), és ha ez megvan, akkor már csak regisztrálni kell magunkat a Norton weboldalán. És itt döbbentem meg. Első körben elkérik az email címet, gyerek nevét, életkorát, megfigyelt telefon nevét kötelezően, de van mező a gyerek lakcímének, telefonszámának, emailcímének, TAJ számának(!!!) feltöltéséhez is. A hülye júzer meg nyilván ezt is kitölti, hadd legyen minél nagyobb biztonságban a kölök, hadd tudjunk meg róla minél többet. Mit is nyújt ezután szoftver?

Meg lehet tudni, milyen weboldalakat néz a telefonján, kinek küld SMS-t vagy emailt, kivel és mit cseveg, mit csinál a facebookon és az összes többi közösségi oldalon. Ezekre akár tiltást is be lehet állítani, és ahogy a képen is látható blokkolható mondjuk az amazon.com oldal (vagy bármi). És hogy a büdös kölök mindenképpen érezze, hogy itt most ő bizony szopóágon van, a felső értesítési területen (kitörölhetetlenül) jelzi az app, hogy megfigyeli a telefont, és a fent felsorolt adatokat továbbítja a Nortonos webhely naplózó részébe. Amit természetesen csak a szülő láthat, a Symantec sose fér hozzá. De tényleg becsszó! Tudják ugyan hogy sokat érnek ezek az adatok, és ezzel sok pénzt is kereshetnek, de ők sose tennének ilyet. Nem adnának ők át semmilyen adatot senkinek! Na jó, esetleg egy két reklámcéggel kivételt tennének. Jó, igen, igaz: ha szükséges a hatóságok is hozzáférhetnek. Igen, persze, be is lehet törni, és el is lehet lopni ezeket, de ilyen úgyse lesz...

És mi a legszebb az egészben? A telefonról nem lehet semmilyen taskmanagerrel kilőni a futó programot, és uninstallálni sem lehet! Egyszóval remek kis program ez: nagyszerű lehetőség arra, hogy kiadjuk személyes adatainkat, és még a gyereket is lehet vele szívatni. A Symantec ezzel az alkalmazással a pofátlanságot olyan magasságokba emelte, hogy azt már akár művészetnek is lehet nevezni.
Vélemény?

2012. február 9., csütörtök

A QR kód

Ma már mindenhol ott vannak ezek a kis vonalkód-szerű négyzetek. Ott vannak a weboldalakon, ott vannak a képeken, ott vannak a plakátokon vagy a folyóiratok címlapján - mindenütt. De mi is az a QR kód igazából?

A QR (Quick Response) kódot a kilencvenes évek közepén fejlesztette ki a Toyota, mivel nem volt elég számukra az a kevés információ, amit egy hagyományos vonalkód tárolni képes. Az új kód segítségével sokkal több információt sikerült "elraktározni", ami nagy előrelépés egy sima számsorozathoz képest, főleg hogy a QR képes az ázsiai nyelvek betűit/szavait is tárolni (ne felejtsük el, a Toyotáról van szó). A működése nagyon egyszerű: kell hozzá egy eszköz és egy alkalmazás ami képes beolvasni és értelmezni az ábrát. A mobiltelefonok kamerájuk révén tökéletes olvasók, az Android pedig remek platform egy értelmező szoftver futtatásához. Tömegével lepték el a Marketet az ilyen appok ( QrDroid, Barcode scanner, Googe Goggles), és mindegyik hasonló elven működik, képesek érthető karakterekké fordítani a kódban tárolt információt.

QR kódos vonatjegy a kínai vasútnál

A leggyakrabban a QR kód egy linket, szöveges információt vagy egy névjegyet tartalmaz. A leolvasó alkalmazás ezt értelmezni tudja, és ennek megfelelően jár el. Ha link, megnyitja a böngészőben. Ha szöveg, megjeleníti. Ha névjegy, felkínálja, hogy egyből mentsük le a címtárba. Ez utóbbi egy nagyon jó felhasználási mód, mivel megkímél minket attól, hogy kézzel kelljen beírni a nevet, telefonszámot, email címet és egyéb infókat a telefonba. Nem is csoda, hogy mostanában egyre jobban elterjednek a QR kódos névjegykártyák.

A QR kód nagy előnye a vonalkóddal szemben nem csak az, hogy több információt képes tárolni, hanem az is, hogy könnyű szkennelni, és bármilyen szögből -akár elforgatva is- könnyű leolvasni. Ehhez nagy segítség a három sarokban található négyzet alakú mező. A leolvasó szoftver ezekre fókuszál, és így tudja meg, hogy a többi információ szempontjából értékes (azaz leolvasandó) területet merre keresse. Ezen kívül a hibajavítási lehetőségek is kiemelkedőek. Bizonyos beállításokkal akár a kód 30 százalékának elvesztése esetén is értelmezni tudja a tárolt információkat a szoftver (a széles körben elterjedt QR kódok nem ezt a beállítást használják, azok kb 7% veszteséget viselnek el).

A QR kód adattárolási lehetőségei

Csak számokból max 7089 karakter
Alfanumerikus adatokból (tehát számok és az angol ABC betűi) max 4296 karakter
Japán írásjegyekből max 1817 karakter

2012. február 8., szerda

Az Android különböző verzióinak aránya az üzemben lévő készülékeken

Igazából a fenti képhez nem is nagyon kell hozzá fűzni semmit. Látszik, hogy még mindig toronymagasan vezet a 2.3 verzió, de az ICS már megkezdte a terjedést. Igazából most talán nem is akkor probléma a töredezettség, mint ahogy azt a Google jelezte nemrégiben: gyakorlatilag két változat, a 2.2 és a 2.3 uralja a piacot. Szerencsére a 2.1 alig 10% elterjedtséget mondhat magáénak (köszönhetően leginkább a Sony 2010-es belépő szintű modelljeinek, X8, X10 mini stb).
Az alábbi táblázat mutatja a pontos értékeket, zárójelben a változás januárhoz képest

Platform Google

Android 1.5 (Cupcake) 0.6% (0.0%)

Android 1.6 (Donut) 1.0% (-0.1%)

Android 2.1 (Eclair) 7.6% (-0.9%)

Android 2.2 (Froyo) 27.8% (-2.6%)

Android 2.3 (Gingerbread) 58.6% (+3.1%)

Android 3.x (Honeycomb) 3.4% (+0.1%)

Android 4.0 (Ice Cream Sandwich) 1.0% (+0.4%)

2012. február 6., hétfő

Az 5 legjobb Android launcher

Többen is érdeklődtek a múltkori Android launcher-ről általánosságban szóló cikk után, hogy lehetne-e konkrétan néhány launcher alkalmazást bemutatni. Igen, lehetne, itt az 5 legjobb:

5. LauncherPro: Úgy tudom, hogy a launcherek között ő volt az "ős", vagyis a legelső ilyen alkalmazás a Marketen. Emiatt is terjedt el annyira, bár semmi extra lehetőséget nem kínál. A főképernyő természetesen lecserélhető és különböző áttűnésekkel fel lehet dobni az oldalváltásokat. Jónéhány widget, és beépített ikon közül lehet válogatni, illetve több téma közül is választhatunk. Az alap szoftver ingyenes, de a fizetős változat többféle widgetet kínál, és a beállítási lehetőségek is szélesebb skálán mozognak. Legnagyobb hátránya a szoftvernek, hogy készítője már lassan egy éve nem frissítette, így az újabb Android verziókon esetleg hibás működést produkálhat

4. ADWLauncher -  Az előzőhöz nagyon hasonló funkciókkal bír, a testreszabható lehetőségek száma is hasonló. Amivel többet nyújt az a bővebb témaválaszték, és a folyamatos frissítések az app készítőjétől. Tapasztalataim szerint viszont több erőforrásra van szükséges (memória), és így néha képes megakadni. Legfőbb előnye a LauncherPro-val szemben, hogy teljesen ingyenes mind az alkalmazás maga, mind a hozzá tartozó és külön letölthető témák.

3. Launcher 7 - Ez egy igen érdekes szoftver. Az Android kezelőfelületéből Windows Phone 7-et varázsol, a Metro felülethez hasonló csepés elrendezést alakít ki. A feület elég jól testreszabható (már amennyire egy WP7-et testre lehet szabni), támákat választhatunk és áttűnési animációkat lehet beállítani. Sajnos van egy-két hátránya is, mint például a fix lezáróképernyő, sé a nem teljesen kiforrott működés. Ennek ellenére aki szereti a WP7 felületét, mindenképpen érdemes kipróbálnia.

2. SPB Shell 3D - Aki szereti a látványos, 3D kinézettel operáló kinézetet, annak mindeképpen ez lesz a legjobb launcher. Bár ára igen borosos (jelenleg 3314 Ft a Marketen), mégis megéri letölteni, mert teljesen egyedivé alakítja a felületeket, nem nyújtja a tucat-launcher érzést. A főképernyő 3D áttűnései többfélképpen állíthatók, és akár forgatni, pörgetni is lehet a képernyőket. Hozhatunk létre háromdimenziós mappákat is, ilyenkor a tartalmuk kiemelkedik a háttérből. A képek magukért beszélnek, egyszerűbb így prezentálni a működést, mint elmondani.

1. Go Launcher EX - Nálam ez a launcher a favorit. Ingyenes, millió féle képpen testreszabható, és tömegével vannak hozzá témák. A készítő csapat widgetekkel is telepakolta, de külön is tölthetünk le hozzá jónéhány dolgot. A többi GO termékkel szorosan összedolgozik, teljesen integrálódtak egymásba például a naptár, vagy task manager alkalmazásokkal. A kezelőfelület magyar nyelven is elérhető, a frissítések pedig heti több alkalommal is érkeznek hozzá. A terméktámogatás is jó, volt hogy egy felvetésemre reagált a készítő, és egy hónapon beül már bele is rakta az egyik új verzióba. Nem véletlen, hogy ma ez a legnépszerűbb launcher, jóval tízmillió fölötti letöltés számmal büszkélkedhet a Marketen. Egyetlen hátránya, hogy a régi eszközökön belassulhat, mert eléggé memóriaigényes szoftver


2012. február 3., péntek

Malév, csőd, repülés, egyebek...

Szomorú hír a mai napon, hogy a Malév gépei nem szállnak fel többet, 66 év után csődbe ment a magyar légitársaság. Több ezer ember ragadt Ferihegyen, és még több külföldön. Nekik talán egy kis segítséget jelenthetnek az alábbi alkalmazások, ha csak az androidos telefonjuk van velük.

BUDWatcher- Talán ez most a leghasznosabb app, a ferihegyi repülőtérről induló és érkező járatok menetrendje valós időben. Minden késés, vagy egyéb információ a járatokról megtalálható az alkalmazásban, az adatok pedig 4-5 percenként frissülnek.

KAYAK flight search - Részletes repülőjárat kereső, megadhatjuk a kiinduló várost és a célállomást. A jegyfoglaló rendszerből az összes lehetséges járatot és útvonalat megjeleníti, átszállási helyekkel, repülőgép típusokkal együtt. Ami a legfontosabb, hogy a még elérhető helyek számát is feltüntetik. Ha végképp nincs más lehetőség, akkor hotel is foglalhatunk a rendszeren keresztül

Flightradar24 - Az általam is gyakran használt szoftver valós időben mutatja az éppen úton lévő repülőgépeket a Google Maps térképén. A kiinduló és célállomásokat is mutatja, a repülőgépekről fényképet láthatunk, illetve a fontosabb adatokról is tájékozódhatunk (úgymint aktuális repülési magasság, sebesség, földrajzi koordináták stb.)

Flightboard - A világ repülőtereinek nagy részét tartalmazza a program. Az ide érkező, és induló gépek menetrendjét láthatjuk. A program neve, és a kép magáért beszél.

2012. február 1., szerda

Így használható az NFC technológia, ha nincs beépített NFC chip a mobilunkban

Múltkori NFC-vel foglalkozó írásom után többen is jelezték, hogy szívesen fogadnának egy posztot arról, hogy milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik nem NFC képes telefonnal rendelkeznek. Nos, akkor ez a bejegyzés nekik szól elsősorban.
A legelső próbálkozás amikor külső eszközzel tettek NFC képessé telefont, egy SD kártyában nyilvánult meg. 2011 nyarán a kínai Netcom vállalat mutatta be ezt a speciális kártyát, ami egy szokásos Sd kártya, csak éppen egy piciny kis antennát és az NFC chipet is tartalmazza a műanyag burkolat alatt. A kártyához szükség van egy kezelőszoftverre, ezt a telefonra kell telepíteni, és ezzel már együtt tud működni a parányi kis eszköz. Sajnos hátulütői is vannak ennek a technológiának. Azokban a telefonokban, ahol az SD-kártya az akkumulátor mögött kap helyet, vagy amelyeknek fémből készült a hátlapjuk, biztosan nem használható, mivel a fém leárnyékolja az igen kicsi erősségű rádiójelet.
Ennél jobb megoldás amit a Samsung használ a régebbi Galaxy S telefonok esetében. Az NFC chipet az akkumulátorba építi be, így azt semmi nem takarja el a hátlapot kivéve. Mivel a Galaxy S modell hátlapja nem fém, hanem vékony műanyag, így tökéletesen működik a rádiós kapcsolat. A legnagyobb előnye, hogy így nem kell egy plusz eszközre beruházni: a Samsung egyes országokban már ezzel az akkumulátorral árulja telefonjait. Amúgy külön smegvásárolva sem túl drága, 30$ körüli áron már lehet ilyet találni az e-bayen.
A harmadik elterjedt megoldás a SIM kártyába integrált NFC chip. Ez leginkább az SD-kártyás technikához hasonlít, előnyei és hátrányai ugyanazok: kicsi, olcsó, viszont azokban a telefonokban nem használható ahol fém kerül a kártya fölé. Érdekesség, hogy a tavalyi Sziget-fesztivál idején ilyen kártyával felszerelt telefonokkal tesztelték az NFC működést.

És végül azon  androidos telefonok listája, amiben nem szükséges a külső eszköz, hanem beépített chippel rendelkeznek:

Samsung Galaxy Nexus
Google Nexus S
Samsung Galaxy SII
Samsung Galaxy Note
Acer Liquid Express
HTC Ruby
HTC Incredible és Incredible S
Motorola Droid Razr
Huawei Sonic

Ezeken felül az idei Consumer Electronics Show-n (CES) bemutatott, de még nem kapható telefonok szinte mindegyike NFC képes (Xperia ION, LG Viper, stb), ami azt mutatja, hogy a gyártók is nagy fantáziát látnak a technológiában.

2012. január 31., kedd

Mi az a Dalvik?

Az Android rendszer felépítése nem túl egyszerű, viszont igen trükkös megoldásokkal lehet találkozni. Az egyik ilyen a Dalvik virtuális gép. Pár szóban nézzük, hogy mi is ez pontosan!
Az Android programok nem natív kódban íródnak (például C-ben), hanem Java nyelven. Erre azért van szükség, mivel az androidos gyártók nagyon széles palettáról válogathatnak össze hardvert az eszközeikhez, és egyáltalán nem biztos, hogy ha egy natív kódú programot lefordítunk, és futtatunk egy telefonon, akkor az a másik telefonon (más hardveren) is futni fog. Mivel a processzor architektúrája lehet eltérő, ezért alkalmazni kell egy Java interpretert, fordítót. Ezt legegyszerűbben egy virtuális géppel tehették meg az operációs rendszer fejlesztői, ez lett a Dalvik virtuális gép. Az már csak egy érdekesség, hogy azért lett Dalvik a neve, mert az eredeti programot fejlesztő, izlandi származású Dan Bornstein ősei a szigetország Dalvík nevű falujában éltek.
A Dalvik gép legnagyobb előnye a sebessége. Az Androidra írt programok futás előtt Dalvik Executable (.dex) formátumra konvertálódnak, és így futnak. Ezzel processzoridőt, és memóriát lehet megspórolni. A másik sebességnövelő tényező a 2.2-es, Froyóban bemutatkozott JIT (Just In Time) fordító. A lényege az, hogy a program indításakor nem kell az egész alkalmazásnak lefordulnia, hanem csak futásidőben, részenként fordítódik. Ezzel akár három-, négyszeres sebességnövekedést is elérhettek a fejlesztők.
Akit bővebben érdekel az Android rendszer felépítése, az Android fejlesztői weboldalán találhat még információt.