Android böngészők - Melyik a leggyorsabb?

Ez a cikk igen egyszerű dologra próbál választ találni: Melyik a leggyorsabb androidos böngésző a saját méréseim szerint? A 10 legnépszerűbb browsert töltöttem le a Playről, és mindegyiket ugyanazzal a módszerrel teszteltem. A teszt lényege, hogy ugyanazokat a weboldalak ugyanolyan körülmények között mennyi idő alatt töltik be teljesen (tehát nem addig számoltam amíg megjelent az adott weboldal, hanem amíg minden eleme be is töltődött, és a csík/homokóra/körbeforgóbiszbasz le nem állt). A tabletemet használtam a teszthez, amiről itt írtam már. Főbb jellemzői: 512MB RAM, 1,2Ghz egy magos proci, 800x480 felbontás 7 colon és gyári Jelly Bean.
5 weboldalt töltöttem be mindegyik browserrel. Először az m.index.hu ami elég komplex: képek, szövegek, minden van rajta, de mégis mobil felület. Utána a videa.hu, ami tele van videókkal és képekkel, aztán a saját a weboldalam ami sok-sok szöveg és kép like gonbokkal, +1 gombokkal és hasonló nyalánkságokkal. Ezután a google.hu, ami ugye elég egyszerű, és végül ismét az m.index.hu, ugyanis kiváncsi voltam, hogy egy már cache-ben lévő oldalt mennyi idő alatt hoznak elő.
A táblázatban megadott értékek másodpercben értendők.

A versenyzők:

• Jelly Bean beépített böngésző
• Chrome
• Firefox 17
• Opera
• Opera Mini
• Maxthon
• Maxthon HD tabletekhez
• Dolphin Browser
• Boat Browser
• Skyfire

Mindegyiket frissen töltöttem le a marketről, amelyiket pedig már használtam előtte, azt letöröltem, és ismát letöltöttem, hogy semmi ne legyen a gyorsítótárban. Végül az utolsó oszlopba azt is beírtam, hogy a böngésző egy megnyitott google.hu oldallal mennyi memóriát igényel.

	m.index.hu	videa.hu	nyirog.blogspot.com	google.hu	m.index.hu	RAM
Chrome	16	30	40	3	3	44 MB
Firefox	16	28	50	11	16	59 MB
Opera	9	8	42	5	3	52 MB
Opera Mini	9	10	12	4	5	17 MB
Maxthon HD	46	25	66	2	11	35 MB
Maxthon	20	42	80	3	42	33 MB
Dolphin	16	30	51	8	13	41 MB
Boat	35	46	94	4	16	33 MB
Skyfire	12	21	39	10	8	75 MB
Beépített	16	33	51	5	12	36 MB

Következtetéseket itt most nem vonok le, győztest nem hirdetek: mindenki nézze meg a táblázatot, és elmélkedjen rajta. Négy hozzáfűznivalóm van a dologhoz:

1. A Firefox az Index weboldálat szanaszét tördeli. Bár gyorsan betöltötte, de sokat kellett scrollozni  oldalra, és fél képernyőnyi fehér felületek vannak véletlenszerű helyeken a weboldalon.
2. A Maxthon úgy tűnik nem használ cache-t. Többször kipróbáltam a teszt után, és valóban, mindig újratölti az adott oldalt
3. A Dolphin kétszer is lefagyott és force close-al bezárta magát a teszt alatt
4. Az Opera Mini nem való tabletre, telefon méretűre tördeli az oldalakat. A blogom felületét pedig nem tudta desktop módon megjeleníteni, sok elemet lehagyott róla (pl oldalsó dobozok, gombok), ezért is töltődött be ilyen gyorsan az oldal
5. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét Gecko alapú browsernek (Firefox, Skyfire) gondja volt a Google betöltésével


 

A build.prop egyszerű szerkesztése

A build.prop fájlt szerkeszteni nem túl kényelmes (főleg nem annak aki ritkán, vagy először csinál ilyet), de ha már erre kényszerül az ember érdemes olyan eszközt választani amivel a legkevesebb a hibázási lehetőség, és nem kell bonyolult dolgokat végrehajtani. Persze a "hozzánemértéstől" nem fog megvédeni semmi és nagyon könnyen el lehet rontani az eszközt egy rossz bejegyzéssel, de az alábbi program nagyon megkönnyíti a munkánkat. És természetesen azt is megkönnyíti, hogy körültekintés nélkül eljárva téglát csináljunk a telefonból/tabletből.

A szoftver a Build Prop Editor névre, ami elég beszédes elnevezés. És valóban, az egyetlen funkciója, hogy ne csak egy text fájlként lássuk és szerkeszthessük a build.prop-ot, hanem sorokra bontva és magyarázatokkal ellátva. Első indításkor egy backupot készít a build.prop fileról. Ezután a fájl minden sorát értelmezi a program, és ha ismeri az adott bejegyzést, akkor egy rövid leírást ad róla. Az ismerős bejegyzéseket egy "i" mint infó jellel látja el, erre kell kattintani a leírás eléréséhez. Az ismeretlenek "?" ikont kapnak, ezekről nem kapunk ismertetést, de az értékét a bejegyzésnek tudjuk módosítani. Itt a képen látható, hogyan is néz ki egy bejegyzés, itt éppen az LCD density érték módosítása történik.
Új sorokat is tudunk adni a build.prop fájlhoz, akár kézzel is beírhatjuk, de a leggyakoribb 50-60 bejegyzést egy legördülő listából is kiválaszthatjuk (itt is megkapjuk a leírást hozzá). Ilyenkor a default értékkel hozza létre a program, de ezt át lehet írni.
Néhány javaslatot is kapunk a menüben, hogy mik azok a bejegyzések aminek módosításával jobbá, gyorsabbá tehetjük az eszközünket. A szoftvernek van tablet nézete is, ilyenkor nagyon kényelmesen át lehet tekinteni a build.prop tartalmát
És végezetül: a szoftver ingyenesen letölthető a Play Storeból

Concorde Tab ONE tapasztalatok, vélemények

Immár egy hónapja vagyok tulajdonosa a gépnek, amiről nemrégiben írtam is tesztet. Ott leginkább az általános tudnivalókról, adatokról volt szó, nem igazán a használatáról. Egy hónap viszont már bőven elég arra, hogy a jó tulajdonságok, és a bosszantó kis (vagy nagy) hibák előjöjjenek a mindennapok során. Nézzük tehát ismét:

Külső
A külső továbbra is jól néz ki :) Komolyra fordítva a szót, a 7 colos méret nagyon telitalálat. Soha nem éreztem hogy kicsi lenne a képernyő, nagyon jól láthatók a filmek, és ebook olvasáskor is tökéletes. Pontosan kézbe illik, állítva tartva tényleg olyan mint egy könyv, egy kézzel is tartható. Mindennap magammal hordom, becsúsztatom a táskába, de a 31 dkg súly nem igazán érezhető. Netezéskor alapértelmezetten iPadnek (!) ismerik fel a weboldalak a beépített androidos böngésző használatakor, de ez persze átállítható. Nem érdemes a mobilos oldalakkal vesződni, mindenből lehet kérni a hagyományos asztali változatot (hogy ezt mégsem érdemes mindig kihasználni, arról később). Fényerő tekintetében jól áll az eszköz: bár nem túl sok napsütés adódott sajnos az elmúlt napokban, azért használtam ilyen körülmények között is, és nem volt gond az olvashatósággal.
Nekem sem a képernyő, sem a hátlap nem karcolódott eddig, bár többen is panaszkodtak a karcolhatóságra. Viszont a hátlap bordázott mintázata gyűjti a koszt rendesen, és nem is lehet kézzel kitakarítani, érdemes valami durvább szövettel alaposan megtörölgetni. A képernyőn még mindig rajta van a fólia (látszik is a képen, hogy eléggé megviselt már szegény), és amíg be nem szerzek egy tokot (folyamatban) addig le se veszem.
A töltő csatlakozása stabil, nem esik ki, nem lazult meg, és ugyanez igaz a fülhallgatóra is.

Belső
Meglepő módon a gép még programokkal telepakolva sem lassul be. Az A13 chip nagy előnye tudtommal a videólejátszás. És valóban, szaggatás, akadás nélkül játszott le mindent 1080p-ig bezárólag. Viszont YouTube-nál beletekerve a klipbe hajlamos elcsúsztatni a hangot, hosszabb videóknál akár 1 másodperc is lehet az elcsúszás. Gyakorlatilag minden program tökéletesen megy a tableten, még az erőforrás igényes Gameloft féle HD játékok is, vagy a Need for speed: Most wanted, ezzel nincs is gond. Amivel viszont van, az a böngészés. Ez kicsit meglepő számomra, mert bár minden appal könnyedén elboldogul, a túldizájnolt, sok képpel teli, vagy flash tartalmú weboldalak másodpercekre képesek megakasztani a rendszert. A gyári böngészővel akár fél perces várakozásokat is elkönyvelhetünk. Szerencsére Firefox vagy Chrome alatt ez megfeleződik, de például egy index.hu címoldal még így is legalább 15 másodpercre fagyasztja meg a gépet. Persze ez a RAM alacsony mennyiségének köszönhető, és ebben az árkategoriában nem is nagyoon kaphatunk mást, de azért nagyon elkelne egy 1GB-os változat... Ha jól tudom a Concorde tabletek közül a Play és a Novum már ekkora mérettel érkezik, igaz nagyobb kijelzővel, és némiképp drágábban.
Eddig még egyszer sem futottam bele olyan eseménybe ami miatt resetelni kellett volna, és sleep módból is 1-2 másodpercen belül feléled bármennyi megnyitott app esetén is. Ez utóbbi örökös panasz forrása a fórumon, mármint hogy nagyon lassan, vagy sehogyse ébred fel, de nálam még nem jelentkezett ez a gond. Érdemes 3-4 naponta újraindítani az eszközt még akkor is ha ezt amúgy semmi sem indokolná, elkerülendő a belassulásokat.

Konklúzió? Továbbra is azt mondom, hogy megérte a pénzét, és nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb tablet ma Magyarországon. Ha egy kicsit több RAM lenne benne, akár tökéletes is lehetne, de így sem rossz választás. Legalább van hová fejlődni a gyártónak, nem csak a babérjain ücsörögni :)

Tablet appok Androidra (1. rész)

A legfrissebb hírek szerint igen nagy hátrányt ledolgozva utolérték az Androidos tabletek az Apple-t eladott darabszám tekintetében. Valóban érezhetően növekszik az ismerőseim körében is a tablet felhasználók aránya, és érdekes módon főként a 7" méretű eszközökből látok sokat (nem csoda, hogy az iPad mini megjelent, ez elkerülhetetlen lépés volt). Érdemes tehát összegyűjteni azokat az alkalmazásokat amik "táblagép-kompatibilisek", ha szabad így fogalmazni. Sajnos itt az Android még egy kis lemaradásban van az "i" cuccokhoz képest, jóval kevesebb azon programok aránya, amik valóban ki is használják a nagyobb kijelzőméretet. A többség egyelőre még csak szétnyújtva jeleníti meg a telefon képernyőméretére optimalizált  felületet, optikailag túl nagy nyomógombokat és/vagy üres területeket használva. A Google is felismerte ezt, gyorsan kiadott sablonokat és útmutatókat táblagép felületre optimalizáláshoz. Mindazonáltal nem reménytelen a helyzet, így is szép számmal lehet válogatni olyan programokból, amik látványosak és praktikusan használhatóak 7 hüvelykes mérettől is. A cikksorozat ezekből mutat be néhányat, első részben a hírolvasó appokra koncentrálva.

Google Currents
A Google saját készítésű, magazinstílusú hírolvasó alkalmazása. Meglehetősen letisztult felület és könnyű használat a legfőbb jellemzői. Igazából sok meglepetést nem nyújt, aki használt már bármilyen magazinprogramot, annak kb. 2 másodperc lesz megtanulni kezelni. Felvehetünk RSS feedeket, blogokat, vagy egyéb hírcsatornákat. Van egy Trending menüpont is, itt éppen az adott időpontban legnépszerűbb írásokból válogathatunk. Ami plusz a konkurenciához képest az a beépített fordítási lehetőség (természetesen magyar nyelv is van), így a cikkeket egy kattintásra fordíthatjuk le. Ezen kívül a szokásos funkciók megvannak: betűméret és háttér állítás, teljes képernyő, automatikus szinkron a háttérben. Egyszóval egy könnyen használható, szokásos Google minőséget hozó szoftver.
Saját vélemény: egy kicsit túlerőlteti a magazin stílust. Ez alatt azt értem, hogy mindenáron képet akar hozzárendelni minden hírhez, ami elég bután tud kinézni, ha mondjuk sok Indexes gyorshír van egymás után, amihez ugye alapból nincs kép. A Currents ilyenkor is tesz egy default képet hozzá, és így egy ilyen pársoros hírt is "feldagaszt" vezércikk stílusúvá.

gReader
Kedvenc hírolvasó appom. Nem tévesztendő össze a Google féle Google Readerrel, bár funkcióját tekintve ugyanaz. Mielőtt a natív Reader app megjelent, ez volt a legnépszerűbb az Marketen. Azóta is szerintem az egyik legjobb. Remekül sikerült a tabletre szabás: baloldalt függőlegesen találhatók a hírcsatornák, mellette pedig a hírek görgethetők. Jellemzői a kétoldalú Reader szinkronizálás, megosztások többféle közösség felé (G+, Facebook, Twitter, stb), offline mód, és a fizetős verzióban különféle widgetek is elérhetőek. Akinek úgy jobban tetszik egy kattintással ebben is elérhető a magazin stílus, képekkel, lapozgatással és minden egyéb ilyen funkcióval. Külön öröm, hogy a fejlesztő sokat foglalkozik a programmal, heti szinten vannak frissítések, és az emailekre is válaszol érdemben. Érdemes a hivatalos Reader app mellé ezt is telepíteni, egy próbát megér.

CNN app for tablet
Gondolom a CNN-t senkinek nem kell bemutatni. A hivatalos alkalmazásuknak nemrégiben jelent meg a tábla verziója, előtte csak a telefonos felület volt elérhető. A Play-en lévő vélemények szerint van még gond a programmal, de nálam minden rendben működött. Mit is tud? Természetesen a CNN saját híreit jeleníti meg a weboldalról. Ez is tud háttérben szinkronizálni, viszont jóval kevésbé testreszabható mint bármely más hírolvasó app. Cserébe kapunk egy videótárat is, a régebbi televíziós műsorok nézhetők itt újra. Widgetből is kapunk néhányat, leginkább a Sony féle lapozgatós Timescape felületre emlékeztető "stream" fogott meg ezek közül.
Kicsit gyengére sikerült a felhozatal, semmi pluszt nem tud nyújtani egy jobbfajta hírolvasóval szemben. Létjogosultsága akkor lehet, ha valaki tényleg a legfrissebb hírekről szeretne értesülni nemzetközi szinten.

Pulse News
A "hírolvasók mozaikköve", hogy egy másik Androiddal foglalkozó blog szavaival éljek. Valóban ez volt az első a manapság oly nagy divatnak örvendő magazin-hírolvasók közül. Az információkat egy mozaik szerű felületre rendezi össze, amire kattintva tudjuk elolvasni a hír tartalmát. Vagy ha úgy tetszik, filmszalaghoz hasonlóan görgethetjük is ezeket. Egyáltalán nem vehető észre, hogy igazából az iPhone-ra készített felület Androidos portolásáról van itt szó. A program önmagában is képes híreket megjeleníteni a beépített hírforrásoknak köszönhetően, de a Google Reader fiókunkkal is összeköthetjük. A kezelőfelület valóban nagyon látványosra sikerült, és szerencsére a funkcionalitásra is törekedtek: egy kattintásra oszthatjuk meg a híreket Facebook vagy Twitter követőkkel.

Concorde Tab ONE teszt

Alig egy-két évvel ezelőtt jóformán nem is tudtuk mi az a tablet, vagy ha igen, akkor is méregdrága, és lomha, használhatatlan jószágnak tartottuk. Aztán egyre többen jöttek rá, hogy kényelmesebb utazás közben vagy este ágyban fekve egy ilyen eszközről filmet nézni, olvasni, gyorsan átfutni a leveleket vagy rápillantani a Facebookra, mint mondjuk notebookról A gyártók is felismerték, hogy a telefon és a laptop közötti űrt érdemes lenne kitölteni egy könnyű, kicsi, de mégis használható méretű (és sebességű!) "számítógéppel", így egyre többen dobtak piacra tabletet, ami versenyt indított. Jó hatással volt  ez az árakra, és persze a minőségre is. Ma már ott tartunk, hogy egy átlagos okostelefon áráért táblagépet is választhatunk, ha úgy tartja kedvünk. A 7" kategória nekem személy szerint a legmegfelelőbb, de persze ez a felhasználás módjától is függ. A 7 hüvelyk elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen filmet nézni és internetezni, de elég kicsi ahhoz, hogy bárhová magammal vihessem akár a kabát belső zsebében is, vagy a táskába csúsztatva.
Méretre tehát megfelelő a Concorde Tab One, és van néhány tulajdonsága amivel kis is tud emelkedni a piacot elárasztó kínai tucattáblák közül. Legfőképpen azzal, hogy bizonyos szempontból nem is kínai, hanem magyar. A Concorde budapesti székhelyű cég, évek óta elektronikai termékeket forgalmaz. Bár a gyártás valóban Kínában történik, kínai alkatrészekből, de magyar mérnökök felelősek a szoftverért, és a fejlesztésekért. Éppen ezért a terméktámogatás kitűnő;  gyors, korrekt és segítőkész emberekkel találkozhatunk a cég hivatalos fórumán, de a szakszervizben is.

Nézzük akkor mit is várhatunk az eszköztől. A tablet egy fehér dobozban érkezett, és már a csomagolásról is látszik, hogy elfelejthetjük azokat az időket amikor az olcsó táblagépek rettenetes minőségű, gagyi kinézetű dolgok voltak. Az elegáns csomagban a tablet alatt találhatunk egy hálózati töltőt, MicroUSB adatkábelt, egy USB OTG átalakítót, amivel bármilyen USB-s eszközt csatlakoztathatunk, és egy fülhallgatót. Ez utóbbi sajnos nem túl kényelmes kialakítású, és az anyaga is lehetne jobb, de a lényeg, hogy megfelelően szól. Természetesen magyar nyelvű használati útmutató is helyett kapott.

KÜLSŐ
Ránézésre senki meg nem mondaná, hogy ez nem egy felső kategóriás tab, ugyanis nagyon jól néz ki. Szép íves formájú,  jó anyaghasználattal, úgyhogy fogása egy vagy két kézzel is nagyon kényelmes. Ebben a méret is segít: 188 x 114 x 11,5 mm, súlya 316g, nem okoz problémát a hosszabb ideig tartó egykezes használat sem. A fekete peremű előlapon jobb oldalt felül (ha fekve tartjuk) találjuk az 1,3 megapixeles kamerát videóhívásokhoz, de ezen kívül más nem töri meg a keretet, fizikai gombok nincsenek, összhangban a Google ICS-re vonatkozó ajánlásával. A kijelző 7 hüvelykes TFT LCD, 5 pontos multitouch-al, felbontása 800x480. Ez 133ppi sűrűséget jelent. Nem kiemelkedő tehát, de ebben az árkategóriában megteszi, viszonylag jó képet ad. Oldalról és alulról nézve meglepően jó a betekintési szög, de felülről sajnos nagyon hamar elkezdenek invertálódni a színek. 

A hátlap fehér illetve bronz színű lehet, a fehér nagyon elegáns, a bronz kicsit bazárinak tűnik. Puha, bordázott műanyagból készül, nem csúszik, és a fehér szín miatt az ujjlenyomatoktól sem kell félni. Ide került a hangszóró, kialakításában a hátlap mintáját követi. Kihangosítva jól szól, kicsit torzít, de mivel pont felfekszik az asztalra, így még torzabbnak hallhatjuk. Alul még látható a típus, és a belső memória mérete, illetve a sorozatszám (egy matricára felragasztva, ami legkevésbé sem tartós: két nap használat után nálam már kezdett leválni) és a hardveres RESET gomb. Nincs tehát kamera, bár egy tabletnél talán ez nem is fontos, ki akar ezzel fotózni?

Felül, alul és baloldalt nem sok mindent találunk: konkrétan semmit. A csatalakozók és gombok jobb oldalra kerültek. Fentről lefelé haladva: ki/bekapcsoló, 3,5mm jack, microUSB, a tablet saját töltőjének csatlakozója, a hangerőszabályzó, és a MicroSD bővítőhely (amit TF, azaz TransFlashként feliratoztak, holott ezt a kifejezést legalább 4 éve nem használják). Nincs tehát HDMI, fogjuk ezt fel költségcsökkentésnek (nekem amúgy sem létfontosságú)



BELSŐ
Egy igazán jó pont: a gép Android 4.0.4 rendszerrel érkezik, ráadásul a Jelly Bean frissítés is nagyon közel van a gyártó szerint. Itt azonban egy kis porszem kerül a gépbe: a frissítések, rendszer-visszaállítások csak a szakszervizben végezhetők. Aki otthon szeretné megcsinálni, annak torrentről kell levadászni a frissítő szoftvert (persze meg is vásárolhatja, de nem a Concorde-tól), a ROM-ot pedig a hivatalos fórumról, és saját felelősségre frissíthet.
Maga a rendszer teljesen gyári, semmi módosítást nem találunk a Google felületén. Ez nem is baj, hiszen a Holo felület jól néz ki, ráadásul így nem is kell várni a saját felület kialakítására frissítésekkor. Kapott a gép egy 1,2 Ghz-es Allwinner A13 processzort, Mali 400 grafikus chippel, és 512 MB RAM-ot. Az A13 ha jól tudom nem támogatja a HDMI-t, tehát ezért is maradt ki a csatlakozó, cserébe olcsóbb és kevesebbet fogyaszt. A belső tárhely 8GB, amiből 5,2GB-ot szabadon, 1,15GB-ot pedig alkalmazások telepítésére használhatunk. Ez remek érték, ilyen áron sehol nem kapunk ennyi tárhelyet tabletben. MicroSD-vel ez még bővíthető is, akár 32GB-al.
A rendszer alaphelyzetben megfelelően gyors, képernyők lapozgatásakor vagy programindításkor minden megy olajozottan, de a multitaskingot kihasználva vagy komplexebb weboldalakat böngészve azért meg lehet fektetni akár több másodpercre is. Ez persze a RAM viszonylag alacsonyabb mennyiségének köszönhető, és ismét csak azt mondom: ennyi pénzért elnézzük. Szoftverezettség tekintetében felemás a helyzet: az alap programok (Maps, Youtube, Gmail, stb.) mellé mindössze egy Aldiko ebook olvasót, egy fapados file-kezelőt, egy MP3 rögzítőt, és egy Documents To Go office alkalmazást kapunk. Ám ez utóbbi kettő teljes verziós, tehát akár office fájlokat módosítani vagy létrehozni is lehet. Persze semmi gond, a Play Storeból bármit letölthetünk. Akiket a sebességteszt érdekel az Antutu 2882, a Quadrant 2077 pontot hozott. Nagyon jó értékek ezek, a hasonló kategóriás gépeket simán lenyomja, de néhány nagyobb gyártó komolyabb eszközével is versenyben van. Ennek megfelelően Angry Birds és társai tökéletesen futnak, de a Gameloft HD termékei is élvezhetően működnek.
Egy videoplayer letöltése után MP4, MKV, AVI, 3gp, divx, xvid formátumokat is tudunk lejátszani, akadás nélkül vitte a 720p-t, de azért 1080-nál feljebb már nem érdemes erőltetni a dolgot, ott már jelentkeznek apró akadások. Zenét az alap lejátszóval is tudunk lejátszani, ezt mindenki ismeri, felesleges bemutatni, de akár a Playről lehet mást is letölteni. A fülessel kicsit "dobozhangja" van, kihangosítva picit torz, de egyik sem vészes, vállalható a dolog. Böngészés sebessége is megfelelő, a beépített videókat is lejátssza, köszönhetően a Flash támogatásnak.
Adatátvitel szempontjából nem vagyunk eleresztve, mindössze egy Wifit kapunk (b/g/n). A GPS nem várható el ennyi pénzért, de azért a bluetooth hiánya fájó, ez beleférhetett volna. 3G foglalat nincs, de az átalakítóval használhatunk 3G modemet. Érdemes előtte megnézni a fórumot a támogatott eszközökről, mert nem mindegyik kompatibilis.A beépített akkumulátor egy 3000mAh kapacitású egység. Alapos használattal, netezéssel és filmekkel nálam 5 óra körüli időt bírt ki, játékokkal pedig 2 órát. Nyilván ez lehet több is szolidabb nyúzással, de ha tényleg használjuk, akkor érdemes mindennap este töltőre tenni. Készenléti időben jobban áll, akár 15 napot is bír.

Összegezve: Nagyon megszerettem, és nem csak azért mert az első saját tabletem. Vállalható hiányosságai mellett tökéletes hordozható eszköz filmnézésre és hírolvasásra (mai divatos kifejezéssel élve: tartalomfogyasztásra). Sehol nem találunk ilyen minőségű és felszereltségű tabletet 21900 Ft-ért. A cikk írásakor ennyibe kerül ugyanis, márpedig ez nagyon jó ár érte. Gondoljunk bele: gyári ICS, viszonylag jó hardverrel, nagy tárhellyel és remek szervizzel. Más gyártó jelen pillanatban nem képes ilyen ütős ajánlatot nyújtani.

Pozítívumok:
- Ár/érték arány
- Kiemelkedő support
- Jó minőség
- ICS, és már bejelentett Jelly Bean
- Nagy belső tárhely

Negatívumok:
- Bluetooth hiánya
- Nincs HDMI
- Szűkös RAM miatti akadások több app egyidejű futtatásakor
- Nehézkes frissítés


UPDATE: 1 hónapos használat után a tapasztalatokról itt található egy összefoglaló

Mi az az IMEI szám?

Az IMEI (Internationak Mobile Equipment Indentity) szám egy 15 számjegyű, egyedi azonosító, amit a GSM rendszerű telefonokat egyértelműen beazonosítja. Mivel a SIM kártya a felhasználóhoz rendelt, ráadásul könnyen cserélhető, szüksége volt egy olyan azonosítóra, ami magát a mobiltelefont egyedileg megjelölheti. A szám képzése meglehetősen bonyolult, ne is menjünk most bele (akit érdekel itt megtalálhatja az algoritmust). Androidos telefonokon a Beállítások -> Telefonról menüpont alatt lehet megnézni, vagy az akkumulátor alatt a hardveren.

Mire is használják tulajdonképpen? Leginkább hálózati felügyeletre alkalmas. A szolgáltató e szám alapján blokkolni tudja a telefont mondjuk számlatartozás esetén, vagy ha lopott, és ezt bejelentették. Esetleg egy bűncselekmény elkövetése esetén használt telefont ez alapján követni is tudnak. Azért is jó ezeket a módszereket az IMEI számra alapozni, mert annak megváltoztatása elég nehéz, ráadásul az országok többségében illegális is.

Android alkalmazások szintén kihasználhatják az IMEI nyújtotta előnyöket. Nem éppen a legelegánsabb megoldás, de képzeljük el, hogy egy háttérképadatbázis-appal ha csatlakozunk, akkor az kiolvassa az IMEI számot, és egyből tudja, hogy milyen telefonnal konnektálunk, és csak az annak megfelelő felbontású háttérképeket ajánlja fel.

Mivel a mobilos világ állandóan változik, az IMEI sem maradhat örökre egyforma. Nemsokára megérkezik az utódja, az IMEISV, aminek funkciója és használhatósága megegyezik a most taglaltakkal, csak jóval bonyolultabb módon képezik, a formátuma is megváltozik, ezáltal nehezebben megváltoztatható lesz.

Adjuk át minden személyes adatunkat a Symantecnek!

Több tech oldalon is megjelent a hír nemrégiben, hogy a Norton micsoda remek alkalmazást fejlesztett Norton Safety Minder néven, elősegítendő a gyerekek szülői felügyeletét az online életükben. Mivel sose láttam még ilyen programot közelről, gondoltam megnézem. Android Marketről letölthető ingyenesen (nem véletlenül nem linkelem), és ha ez megvan, akkor már csak regisztrálni kell magunkat a Norton weboldalán. És itt döbbentem meg. Első körben elkérik az email címet, gyerek nevét, életkorát, megfigyelt telefon nevét kötelezően, de van mező a gyerek lakcímének, telefonszámának, emailcímének, TAJ számának(!!!) feltöltéséhez is. A hülye júzer meg nyilván ezt is kitölti, hadd legyen minél nagyobb biztonságban a kölök, hadd tudjunk meg róla minél többet. Mit is nyújt ezután szoftver?

Meg lehet tudni, milyen weboldalakat néz a telefonján, kinek küld SMS-t vagy emailt, kivel és mit cseveg, mit csinál a facebookon és az összes többi közösségi oldalon. Ezekre akár tiltást is be lehet állítani, és ahogy a képen is látható blokkolható mondjuk az amazon.com oldal (vagy bármi). És hogy a büdös kölök mindenképpen érezze, hogy itt most ő bizony szopóágon van, a felső értesítési területen (kitörölhetetlenül) jelzi az app, hogy megfigyeli a telefont, és a fent felsorolt adatokat továbbítja a Nortonos webhely naplózó részébe. Amit természetesen csak a szülő láthat, a Symantec sose fér hozzá. De tényleg becsszó! Tudják ugyan hogy sokat érnek ezek az adatok, és ezzel sok pénzt is kereshetnek, de ők sose tennének ilyet. Nem adnának ők át semmilyen adatot senkinek! Na jó, esetleg egy két reklámcéggel kivételt tennének. Jó, igen, igaz: ha szükséges a hatóságok is hozzáférhetnek. Igen, persze, be is lehet törni, és el is lehet lopni ezeket, de ilyen úgyse lesz...

És mi a legszebb az egészben? A telefonról nem lehet semmilyen taskmanagerrel kilőni a futó programot, és uninstallálni sem lehet! Egyszóval remek kis program ez: nagyszerű lehetőség arra, hogy kiadjuk személyes adatainkat, és még a gyereket is lehet vele szívatni. A Symantec ezzel az alkalmazással a pofátlanságot olyan magasságokba emelte, hogy azt már akár művészetnek is lehet nevezni.
Vélemény?

A QR kód

Ma már mindenhol ott vannak ezek a kis vonalkód-szerű négyzetek. Ott vannak a weboldalakon, ott vannak a képeken, ott vannak a plakátokon vagy a folyóiratok címlapján - mindenütt. De mi is az a QR kód igazából?

A QR (Quick Response) kódot a kilencvenes évek közepén fejlesztette ki a Toyota, mivel nem volt elég számukra az a kevés információ, amit egy hagyományos vonalkód tárolni képes. Az új kód segítségével sokkal több információt sikerült "elraktározni", ami nagy előrelépés egy sima számsorozathoz képest, főleg hogy a QR képes az ázsiai nyelvek betűit/szavait is tárolni (ne felejtsük el, a Toyotáról van szó). A működése nagyon egyszerű: kell hozzá egy eszköz és egy alkalmazás ami képes beolvasni és értelmezni az ábrát. A mobiltelefonok kamerájuk révén tökéletes olvasók, az Android pedig remek platform egy értelmező szoftver futtatásához. Tömegével lepték el a Marketet az ilyen appok ( QrDroid, Barcode scanner, Googe Goggles), és mindegyik hasonló elven működik, képesek érthető karakterekké fordítani a kódban tárolt információt.

QR kódos vonatjegy a kínai vasútnál

A leggyakrabban a QR kód egy linket, szöveges információt vagy egy névjegyet tartalmaz. A leolvasó alkalmazás ezt értelmezni tudja, és ennek megfelelően jár el. Ha link, megnyitja a böngészőben. Ha szöveg, megjeleníti. Ha névjegy, felkínálja, hogy egyből mentsük le a címtárba. Ez utóbbi egy nagyon jó felhasználási mód, mivel megkímél minket attól, hogy kézzel kelljen beírni a nevet, telefonszámot, email címet és egyéb infókat a telefonba. Nem is csoda, hogy mostanában egyre jobban elterjednek a QR kódos névjegykártyák.

A QR kód nagy előnye a vonalkóddal szemben nem csak az, hogy több információt képes tárolni, hanem az is, hogy könnyű szkennelni, és bármilyen szögből -akár elforgatva is- könnyű leolvasni. Ehhez nagy segítség a három sarokban található négyzet alakú mező. A leolvasó szoftver ezekre fókuszál, és így tudja meg, hogy a többi információ szempontjából értékes (azaz leolvasandó) területet merre keresse. Ezen kívül a hibajavítási lehetőségek is kiemelkedőek. Bizonyos beállításokkal akár a kód 30 százalékának elvesztése esetén is értelmezni tudja a tárolt információkat a szoftver (a széles körben elterjedt QR kódok nem ezt a beállítást használják, azok kb 7% veszteséget viselnek el).

A QR kód adattárolási lehetőségei

Csak számokból max 7089 karakter
Alfanumerikus adatokból (tehát számok és az angol ABC betűi) max 4296 karakter
Japán írásjegyekből max 1817 karakter

Az Android különböző verzióinak aránya az üzemben lévő készülékeken

Igazából a fenti képhez nem is nagyon kell hozzá fűzni semmit. Látszik, hogy még mindig toronymagasan vezet a 2.3 verzió, de az ICS már megkezdte a terjedést. Igazából most talán nem is akkor probléma a töredezettség, mint ahogy azt a Google jelezte nemrégiben: gyakorlatilag két változat, a 2.2 és a 2.3 uralja a piacot. Szerencsére a 2.1 alig 10% elterjedtséget mondhat magáénak (köszönhetően leginkább a Sony 2010-es belépő szintű modelljeinek, X8, X10 mini stb).
Az alábbi táblázat mutatja a pontos értékeket, zárójelben a változás januárhoz képest

Platform	Google
Android 1.5 (Cupcake)	0.6% (0.0%)
Android 1.6 (Donut)	1.0% (-0.1%)
Android 2.1 (Eclair)	7.6% (-0.9%)
Android 2.2 (Froyo)	27.8% (-2.6%)
Android 2.3 (Gingerbread)	58.6% (+3.1%)
Android 3.x (Honeycomb)	3.4% (+0.1%)
Android 4.0 (Ice Cream Sandwich)	1.0% (+0.4%)

Az 5 legjobb Android launcher

Többen is érdeklődtek a múltkori Android launcher-ről általánosságban szóló cikk után, hogy lehetne-e konkrétan néhány launcher alkalmazást bemutatni. Igen, lehetne, itt az 5 legjobb:

5. LauncherPro: Úgy tudom, hogy a launcherek között ő volt az "ős", vagyis a legelső ilyen alkalmazás a Marketen. Emiatt is terjedt el annyira, bár semmi extra lehetőséget nem kínál. A főképernyő természetesen lecserélhető és különböző áttűnésekkel fel lehet dobni az oldalváltásokat. Jónéhány widget, és beépített ikon közül lehet válogatni, illetve több téma közül is választhatunk. Az alap szoftver ingyenes, de a fizetős változat többféle widgetet kínál, és a beállítási lehetőségek is szélesebb skálán mozognak. Legnagyobb hátránya a szoftvernek, hogy készítője már lassan egy éve nem frissítette, így az újabb Android verziókon esetleg hibás működést produkálhat

4. ADWLauncher -  Az előzőhöz nagyon hasonló funkciókkal bír, a testreszabható lehetőségek száma is hasonló. Amivel többet nyújt az a bővebb témaválaszték, és a folyamatos frissítések az app készítőjétől. Tapasztalataim szerint viszont több erőforrásra van szükséges (memória), és így néha képes megakadni. Legfőbb előnye a LauncherPro-val szemben, hogy teljesen ingyenes mind az alkalmazás maga, mind a hozzá tartozó és külön letölthető témák.

3. Launcher 7 - Ez egy igen érdekes szoftver. Az Android kezelőfelületéből Windows Phone 7-et varázsol, a Metro felülethez hasonló csepés elrendezést alakít ki. A feület elég jól testreszabható (már amennyire egy WP7-et testre lehet szabni), támákat választhatunk és áttűnési animációkat lehet beállítani. Sajnos van egy-két hátránya is, mint például a fix lezáróképernyő, sé a nem teljesen kiforrott működés. Ennek ellenére aki szereti a WP7 felületét, mindenképpen érdemes kipróbálnia.

2. SPB Shell 3D - Aki szereti a látványos, 3D kinézettel operáló kinézetet, annak mindeképpen ez lesz a legjobb launcher. Bár ára igen borosos (jelenleg 3314 Ft a Marketen), mégis megéri letölteni, mert teljesen egyedivé alakítja a felületeket, nem nyújtja a tucat-launcher érzést. A főképernyő 3D áttűnései többfélképpen állíthatók, és akár forgatni, pörgetni is lehet a képernyőket. Hozhatunk létre háromdimenziós mappákat is, ilyenkor a tartalmuk kiemelkedik a háttérből. A képek magukért beszélnek, egyszerűbb így prezentálni a működést, mint elmondani.

1. Go Launcher EX - Nálam ez a launcher a favorit. Ingyenes, millió féle képpen testreszabható, és tömegével vannak hozzá témák. A készítő csapat widgetekkel is telepakolta, de külön is tölthetünk le hozzá jónéhány dolgot. A többi GO termékkel szorosan összedolgozik, teljesen integrálódtak egymásba például a naptár, vagy task manager alkalmazásokkal. A kezelőfelület magyar nyelven is elérhető, a frissítések pedig heti több alkalommal is érkeznek hozzá. A terméktámogatás is jó, volt hogy egy felvetésemre reagált a készítő, és egy hónapon beül már bele is rakta az egyik új verzióba. Nem véletlen, hogy ma ez a legnépszerűbb launcher, jóval tízmillió fölötti letöltés számmal büszkélkedhet a Marketen. Egyetlen hátránya, hogy a régi eszközökön belassulhat, mert eléggé memóriaigényes szoftver

Malév, csőd, repülés, egyebek...

Szomorú hír a mai napon, hogy a Malév gépei nem szállnak fel többet, 66 év után csődbe ment a magyar légitársaság. Több ezer ember ragadt Ferihegyen, és még több külföldön. Nekik talán egy kis segítséget jelenthetnek az alábbi alkalmazások, ha csak az androidos telefonjuk van velük.

BUDWatcher- Talán ez most a leghasznosabb app, a ferihegyi repülőtérről induló és érkező járatok menetrendje valós időben. Minden késés, vagy egyéb információ a járatokról megtalálható az alkalmazásban, az adatok pedig 4-5 percenként frissülnek.

KAYAK flight search - Részletes repülőjárat kereső, megadhatjuk a kiinduló várost és a célállomást. A jegyfoglaló rendszerből az összes lehetséges járatot és útvonalat megjeleníti, átszállási helyekkel, repülőgép típusokkal együtt. Ami a legfontosabb, hogy a még elérhető helyek számát is feltüntetik. Ha végképp nincs más lehetőség, akkor hotel is foglalhatunk a rendszeren keresztül

Flightradar24 - Az általam is gyakran használt szoftver valós időben mutatja az éppen úton lévő repülőgépeket a Google Maps térképén. A kiinduló és célállomásokat is mutatja, a repülőgépekről fényképet láthatunk, illetve a fontosabb adatokról is tájékozódhatunk (úgymint aktuális repülési magasság, sebesség, földrajzi koordináták stb.)

Flightboard - A világ repülőtereinek nagy részét tartalmazza a program. Az ide érkező, és induló gépek menetrendjét láthatjuk. A program neve, és a kép magáért beszél.

Így használható az NFC technológia, ha nincs beépített NFC chip a mobilunkban

Múltkori NFC-vel foglalkozó írásom után többen is jelezték, hogy szívesen fogadnának egy posztot arról, hogy milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik nem NFC képes telefonnal rendelkeznek. Nos, akkor ez a bejegyzés nekik szól elsősorban.
A legelső próbálkozás amikor külső eszközzel tettek NFC képessé telefont, egy SD kártyában nyilvánult meg. 2011 nyarán a kínai Netcom vállalat mutatta be ezt a speciális kártyát, ami egy szokásos Sd kártya, csak éppen egy piciny kis antennát és az NFC chipet is tartalmazza a műanyag burkolat alatt. A kártyához szükség van egy kezelőszoftverre, ezt a telefonra kell telepíteni, és ezzel már együtt tud működni a parányi kis eszköz. Sajnos hátulütői is vannak ennek a technológiának. Azokban a telefonokban, ahol az SD-kártya az akkumulátor mögött kap helyet, vagy amelyeknek fémből készült a hátlapjuk, biztosan nem használható, mivel a fém leárnyékolja az igen kicsi erősségű rádiójelet.
Ennél jobb megoldás amit a Samsung használ a régebbi Galaxy S telefonok esetében. Az NFC chipet az akkumulátorba építi be, így azt semmi nem takarja el a hátlapot kivéve. Mivel a Galaxy S modell hátlapja nem fém, hanem vékony műanyag, így tökéletesen működik a rádiós kapcsolat. A legnagyobb előnye, hogy így nem kell egy plusz eszközre beruházni: a Samsung egyes országokban már ezzel az akkumulátorral árulja telefonjait. Amúgy külön smegvásárolva sem túl drága, 30$ körüli áron már lehet ilyet találni az e-bayen.
A harmadik elterjedt megoldás a SIM kártyába integrált NFC chip. Ez leginkább az SD-kártyás technikához hasonlít, előnyei és hátrányai ugyanazok: kicsi, olcsó, viszont azokban a telefonokban nem használható ahol fém kerül a kártya fölé. Érdekesség, hogy a tavalyi Sziget-fesztivál idején ilyen kártyával felszerelt telefonokkal tesztelték az NFC működést.

És végül azon  androidos telefonok listája, amiben nem szükséges a külső eszköz, hanem beépített chippel rendelkeznek:

Samsung Galaxy Nexus
Google Nexus S
Samsung Galaxy SII
Samsung Galaxy Note
Acer Liquid Express
HTC Ruby
HTC Incredible és Incredible S
Motorola Droid Razr
Huawei Sonic

Ezeken felül az idei Consumer Electronics Show-n (CES) bemutatott, de még nem kapható telefonok szinte mindegyike NFC képes (Xperia ION, LG Viper, stb), ami azt mutatja, hogy a gyártók is nagy fantáziát látnak a technológiában.

Mi az a Dalvik?

Az Android rendszer felépítése nem túl egyszerű, viszont igen trükkös megoldásokkal lehet találkozni. Az egyik ilyen a Dalvik virtuális gép. Pár szóban nézzük, hogy mi is ez pontosan!
Az Android programok nem natív kódban íródnak (például C-ben), hanem Java nyelven. Erre azért van szükség, mivel az androidos gyártók nagyon széles palettáról válogathatnak össze hardvert az eszközeikhez, és egyáltalán nem biztos, hogy ha egy natív kódú programot lefordítunk, és futtatunk egy telefonon, akkor az a másik telefonon (más hardveren) is futni fog. Mivel a processzor architektúrája lehet eltérő, ezért alkalmazni kell egy Java interpretert, fordítót. Ezt legegyszerűbben egy virtuális géppel tehették meg az operációs rendszer fejlesztői, ez lett a Dalvik virtuális gép. Az már csak egy érdekesség, hogy azért lett Dalvik a neve, mert az eredeti programot fejlesztő, izlandi származású Dan Bornstein ősei a szigetország Dalvík nevű falujában éltek.
A Dalvik gép legnagyobb előnye a sebessége. Az Androidra írt programok futás előtt Dalvik Executable (.dex) formátumra konvertálódnak, és így futnak. Ezzel processzoridőt, és memóriát lehet megspórolni. A másik sebességnövelő tényező a 2.2-es, Froyóban bemutatkozott JIT (Just In Time) fordító. A lényege az, hogy a program indításakor nem kell az egész alkalmazásnak lefordulnia, hanem csak futásidőben, részenként fordítódik. Ezzel akár három-, négyszeres sebességnövekedést is elérhettek a fejlesztők.
Akit bővebben érdekel az Android rendszer felépítése, az Android fejlesztői weboldalán találhat még információt.

Külföldre Androiddal! Mit vigyünk magunkkal?

Ha a ruhák, cipők, tisztálkodási szerek, útlevelek és a repülőjegyek elpakolása már megtörtént, nézzük mit érdemes a telefonunkon magunkkal vinni egy külföldi utazásra, városnézésre. Azért legyen most a példa egy városnézés, mert a sűrűn lakott területen könnyen találunk nyílt wifit: ennek hiányában, csak mobilinternettel használva az itt leírt programokat esetleg túl sok számjegy szerepelhet a hó végi mobilszámlán (külföldi adatroaming, ugye...)
Szóval mivel készüljünk, mit telepítsünk előre? Ha a szokásos programcsomagunk már megvan, feltelepíthetünk néhány olyan appot, ami nagy segítség lesz utazás közben. Mivel a legelső lépés a repülőút lesz, szükség lehet egy olyan programra, amivel ellenőrizhetjük, hogy a gép időben indul/érkezik-e, vagy késik, és ha késik akkor mennyit. Erre tökéletes a FlighTrack, ami valós időben mutatja a gépek helyzetét, a menetrendeket, útitervet és az egyéb információkat a repülőterekről. Megérkezés után máris szembesülhetünk a problémával, hogy a helyi nyelvet semennyire nem értjük, és az angollal sem boldogulunk. Vagy angolul sem tudunk. Jól jön egy többnyelvű szótár, ami akár offline is használható, mint például a Bithknights Ltd. szótárai. Nyilván érdemes azt a nyelvűt letölteni, amelyik országba megyünk, de az angollal biztosan jól járunk. Ha utazás előtt nem volt idő pénzt beváltani, akkor jól jön az XECurrency, hogy megtudjuk az aktuális valutaárfolyamokat, és kiválaszthassuk, hol érdemes beváltani forintunkat. A szoftver a bolygó összes valutáját ismeri, így bárhol jól használható. Ha ezzel megvagyunk, irány a hotel. Ha eddig nem, most lehet szállást foglalni a booking.com mobil felületét használó programmal. Nagy segítség, hogy a közeli szálláshelyeket a GPS koordináták alapján automatikusan megkeresi, és véleményekkel, tanácsokkal, tapasztalatokkal együtt megjeleníti.
Mielőtt elindulunk várost nézni, az időjárás változásaira nem árt felkészülni. A Weather Bug GPS koordinátákat használva a jelenlegi, és várható időjárásról tájékoztat, több napos előrejelzéssel. A városnézéshez jól jön a Google saját Places alkalmazása, látnivalókat, éttermeket, kávézókat és közlekedési lehetőségeket ajánl. Ezt szerencsére telepíteni sem kell, a Maps része, nagy valószínűséggel előretelepítve érkezik a telefonnal. A TripJournal is jól jöhet, ennek segítségével az egész utunkat "dokumentálhatjuk", GPS alapján rögzíti merre járunk, és ha fotót készítünk valamiről, megjeleníti a térképen. Később újra bejárhatjuk így az egész útvonalat, felidézve a képekkel mit is láttunk, illetve akár meg is lehet az egészet osztani Facebookon. Ha már a látnivalóknál tartunk: a Wikitude kiterjesztett valóságot (AR) alkalmazva plusz információkat képes megjeleníteni a kamerával bemért épületekről, látnivalókról, helyekről.
Ezek után nincs más dolog, mint élvezni az utazást, és a végén minden képet feltölteni a Picasára, a Picasatool segítségével.

Néhány szó a launcher használatáról

Mi az a launcher? Mire jó?
Az Android egyik legjobb tulajdonsága, hogy ezerféleképpen testre szabható. Nem kivétel ez alól a főképernyő és a menürendszer sem. Ezeket nézegetjük a legtöbbet, nem is csoda, hogy olyanra akarjuk változtatni, ami legjobban tetszik. A launcher tökéletes megoldás erre, lecserélhetjük a főképernyő kinézetét, új funkciókat adhatunk hozzá, és ha eddig nem lehetett, akkor most kihelyezhetünk gyorsindító ikonokat/könyvtárakat. Egy átlagos launcher-nek három fő felülete van:
1. Homescreen: ahol a widgetek, a leggyakrabban használt ikonok találhatók. A telefon bekapcsolása után ezt látjuk, gyakorlatilag ez a telefon kezdő képernyője. Általában jobbra-balra lapozható oldalakból áll.
2. Dock: Egy alsó sáv, ide helyezhetjük el azokat a funkciókat, amiket mindig gyorsan el akarunk érni
3. App drawer: Itt található minden telepített alkalmazás.
Természetesen nem minden launcher így épül fel, de az általánosan elterjedtek közül mindegyikben megtalálhatók ezek az elemek.Az Androidnak alapból is van beépített launchere, azonban ez jóval kevésbé látványos, és jóval kevésbé testreszabható, mint a Marketen fellelhetők. Nem célom most itt bemutatni részletesen ezeket, de a legelterjedtebbek a LauncherPro, Go Launcher, ADW Launcher, és a 3D nézettel operáló, különleges SPB Shell. Az alap Android launcherrel amúgy csak ritkán találkozunk, mivel a legtöbb gyártó saját megoldásra cseréli le, és kapunk helyette Sense, TouchWiz, Timescape, vagy Motoblur felületet.

A launcher cseréje
Nagyon egyszerű a dolog, ha le akarjuk cserélni a launchert, csak töltsük le a Marketből azt amelyiket szeretnénk használni, és ha települt, nyomjuk meg a Home gombot. Ekkor jó esetben felkínálja, hogy milyen kezdőképernyőre akarunk lépni. Ha az újat választjuk, és még azt is bepipáljuk, hogy mindig azt használja, akkor onnantól kezdve az lesz az alapértelmezett, bekapcsoláskor, vagy a home gomb megnyomásakor ezt láthatjuk. Természetesen ezzel a dock, és az app drawer is megváltozik. Ha vissza akarunk térni a régi launcherhez, akkor az Alkalmazások kezelése menüpontból válasszuk ki az éppen használatban lévőt, és az "Alapértelmezések törlése" gombra kattintva ismét visszatérhetünk a launcher választáshoz. Ehhez nyomjuk meg a Home gombot, és láthatjuk felsorolva az elérhetőket, kiválaszthatjuk a régit is.

Alkalmazások telepítése SD kártyára

A Froyo kiadásával 2010-ben egy olyan funkció jelent meg az Androidban, ami nagyban megkönnyítette azok életét, akik sok alkalmazást használnak és telepítenek. Ettől kezdve mondhatjuk azt, hogy az Android felnőtt a többi operációs rendszer mellé, már nem kell azzal foglalkozni, hogy valami belefér-e a még memóriába, vagy inkább ne is próbáljuk meg telepíteni. Természetesen az SD kártyára való programtelepítésről van szó. Van azonban néhány tudnivaló, amit érdemes megnézni ezzel kapcsolatban.




Nézzük, hogyan lehet valamit SD kártyára rakni

Alapbeállításként a telepítések a telefon belső memóriájába kerülnek, de innen át lehet a kártyára rakni (bizonyos appokat), vagy akár azt is megadhatjuk, hogy egyből ide kerüljenek az új szoftverek. Ehhez a Beállítások -> Alkalmazások -> Alkalmazások kezelése menüpontba kell eljutni. Az itt kilistázott szoftverek nevére kattintva jutunk arra a képernyőre, ahol az áthelyezést végre tudjuk hajtani. Többféle opció közül választhatunk (eltávolítás, adatok törlése, gyorsítótár törlése, stb), de minket most az az opció érdekel, hogy "Áthelyezés SD-kártyára". Megnyomjuk,  és ha szerencsénk van, máris láthatjuk, hogy az alkalmazásunk átkerült a memóriakártyára... legalábbis egy része.

Miért nem az egész program helyeződött át?
Már az is nagy előny, ha egy 26 MB méretű Angry Birds esetén 25 MB-ot át tudunk rakni az SD-re, de még így is marad 1 MB. Sőt bizonyos alkalmazások esetén még ennél is kisebb részt lehet áthelyezni, mondjuk csak a telepített méret felét, vagy még kevesebbet. Miért? Azért mert áthelyezéskor csak a program kódja kerül át, a hozzá tartozó adatok, beállítások, vagy gyorsítótár a memóriában kell hogy maradjon. Az Androidnak szüksége van rá, hogy ezeket mindig elérje, így az nem megengedhető, hogy egy esetleges kártyaeltávolításkor ezek az adatok is kikerüljenek a rendszerből. Próbáljuk ki: helyezzünk egy olyan alkalmazást, aminek bizonyosan van tárolt adata, nem csak programkódja. Például az e-mail kliens. Levelek, és levelezőszerver-beállítások biztosan vannak, így ezek nem fognak átkerülni SD-re. Tehát alkalmazások kezelése, kiválasztjuk az E-mail nevű alkalmazást...és az "Áthelyezés SD-re" opció inaktív!

Miért nem lehet mindent áthelyezni?
Azokat az appokat, amik a telefonnal együtt érkeznek a gyártótól, nem lehet áthelyezni (egy-két kivételtől eltekintve, pl. játékdemók). Ezeket az Android rendszerszoftvernek tekinti, és a belső memóriában tárolja. Még root jogosultság esetén sem tudjuk átmozgatni őket, legfeljebb törölni, ha nincs szükségünk rá. Jó, akkor válaszunk egy olyat, ami nem rendszerszoftver, hanem Marketből töltöttük le. Legyen mondjuk az Elixir rendszer-monitorozó app. Ez elég nagy, helyi adatokat nem tárol, tehát mehet át SD-re. Alkalmazások kezelése, áthelyezés SD-re és...ezt se lehet átrakni.

Widgetek
A widgeteket, launchereket, és az állandóan futó, vizuális megjelenítést igénylő appokat nem engedi a rendszer áthelyezni. A már fentebb említett ok van a háttérben: ezeknél sem megengedhető, hogy futás közben egy esetleges kártyaeltávolítás miatt összezuhanjon a program.

Nem kell manuálisan áthelyezgetnünk az appokat, kapunk segítséget. Az APP2SD alkalmazás megkeresi nekünk, hogy mi az amit át tudunk rakni a memóriakártyára, így nem kell az összes appot végignéznünk. Sőt, még arra is képes, hogy már egy új szoftver telepítésekor jelezze, "hahó, ez mehet SD kártyára is".
Mi van ha valaki 2.2-nél régebbi Androidot használ? Neki is van lehetősége átrakni a programokat, csak kicsit trükkösebb a módszer. Sajnos (szerencsére?) ehhez root jog kell, és a link2SD app telepítése. Ezzel 1.6-os Androidtól kezdve át lehet pakolni szoftvereket az SD-kártyára

Mire jó az NFC?

Mostanában a csapból is az folyik, hogy ki/mikor/hol vezet be NFC fizetési módokat, és hogy melyik telefonok tartalmaznak ilyen chipet. Azt viszont csak nagyon kevés helyen láttam, hogy értelmesen összefoglalva leírták mi is ez a technológia, és mire lehet használni, vagy jó e nekünk egyáltalán? Következzék akkor egy ilyen leírás.

Mi az az NFC?
NFC (Near field communication), rövid hatótávú kommunikációs szabványgyűjtemény általában mobil eszközök között, egymáshoz érintéssel vagy egymáshoz nagyon közel helyezéssel (maximum pár centiméter) létrejövő rádiós kommunikációra. Alkalmazható adatcserére - egy időben a Bluetooth alternatívájaként tekintettek rá - és személyi azonosításra is, manapság azonban inkább a mobilfizetéssel kapcsolatban hallunk róla. Mégpedig azért, mert a nagyon kis átviteli távolság miatt nehéz "lehallgatni", és a mobil amúgy is mindig kéznél van, hát mért ne fizethetnénk vele? Maga a technika már nem új, még 2004-ben fejlesztette ki az NFC Forum nevű szervezet, amit a Nokia, a Philips és a Sony alapított. A legelső NFC képes telefon 2006-ban jelent meg, ez volt a Nokia 6131.

Mire lehet használni?
A környező országokban tömegközlekedésnél jegyvásárlásra használható (Ausztria -ÖBB), ami egy igen kényelmes megoldás. A jegy megvásárlását követően nem kell egy papír alapú jegyet, sem egy SMS-ben kapott kódot megjegyezni. Egyszerűen a az NFC chip tárolja a fizetésre vonatkozó információkat, és a jegyvizsgáló egy arra alkalmas készülékkel ezt ki tudja olvasni. Vagy szintén jól használható a technológia mondjuk egy olyan helyen, mint a Sziget Fesztivál. A készpénzt eddig is jól kiváltotta a fesztiválkártya, de ha van NFC mobiltelefon, akkor a kártyára sincs szükség. Ráadásul így mindig mindenhol le tudjuk kérdezni az egyenlegünket, és nem kell egy plusz kártyát magunkkal cipelni. A kezelő alkalmazás pedig akár a telefonunk egyenlegéből is át tudja vezetni a szükséges összeget az NFC a Sziget számlára. Nincs sorbánállás, nincs készpénz számolgatás.

Miért nem terjedt el eddig?
Az NFC fizetéssel ez a legnagyobb gond: egyelőre kevés helyen elérhető. Amikor a bankkártyás fizetés megjelent, az is nagyon lassan terjedt el, nehéz volt az embereket rávenni, hogy egy plasztikkártyával helyettesítsék a készpénzt. Ráadásul most már plasztikkártya sem kell, abszolút megfoghatatlan (szó szerint) a tranzakció! Nem csak ez a gátja az elterjedésnek, hanem maguk a szolgáltatók vagy bankok is, akik egyelőre a "majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből” álláspontra helyezkednek, és nem igazán keresik a lehetőségeket a szolgáltatások indítására vagy bővítésére. Viszont a legnagyobb probléma, és a fő ok az, hogy "elfelejtenek" szólni a szólni a potenciális felhasználóknak. Most van itt az ideje, hogy minél inkább felkeltsék az érdeklődést, és megértessék az emberekkel, hogy még a bankkártyánál is jobb, olcsóbb és egyszerűbb megoldás is létezik a fizetésre. Sajnos ha körbenézünk, sehol nem látunk ilyen hirdetéseket, vagy felszólításokat...Számos felmérés bizonyítja, hogy az emberek egy jelentős részének fogalma sincs saját telefonja “tudásáról”, sokan készülékük lehetőségeinek töredékét sem használják ki. El kellene magyarázni ezeknek az embereknek, hogy mobiljuk mélyén egy NFC chip lapul, aminek segítségével vásárolni is lehet(ne). Erre egyelőre széleskörűen senki nem vállalkozik (legalábbis itthon)

Lehetőségek Magyarországon
Egyelőre nagyon kevés helyen használhatjuk itthon az NFC képes mobilunkat. A tavalyi Sziget volt a legjobb példa, hogy tudna ez működni, ha energiát fektetnének bele. 2011 júniusában megalakult a Mobil Tárca Egyesület elősegítendő az NFC terjedését. A tagjai mindhárom mobilszolgáltató, az OTP és a SuperShop kft. Jellemző az itthoni hozzáállásra, hogy az egyesület honlapja semmi érdemi információt nem tartalmaz, és ígéretük szerint novemberben már teljes tartalommal kellett volna üzemelni a site-nak, holott még így január végén sincs semmi használható tartalom. Mindenesetre bizakodó vagyok, talán 2012-ben tényleg elindul valami ezen téren.

Kinek jó, kinek nem jó?
Kicsit rosszmájú leszek, de a bankoknak és szolgáltatóknak a kezdeti nagy összegű befektetés után mindenképpen jó, mivel ez ismét egy olyan terület ahol gyakorlatilag erőfeszítés nélkül lehet sápot húzni a tranzakciók után. Érdekes módon az USA területén addig-addig halasztották a dolgot a mobilszolgáltatók, míg a Google lecsapott a lehetőségre, és Wallet néven saját maga szolgáltat NFC fizetést. A felhasználók körében egyértelműek az előnyök: ahogy írtam, nem kell magunkkal cipelni n+1 féle kártyát (bankkártya, supershop, céges bankkártya, stb), és olcsóbb, gyorsabb, mint más fizetési módok. Egyelőre a legnagyobb ellenérzést az váltja ki, hogy újabb számlát kell nyitni, és egyesek a biztonságot is elégtelennek ítélik.

Kell-e nekünk táblagép?

Ha az Apple üzletpolitikájának hisz valaki, akkor mindenképpen szükség van tabletre, mert ez tökéletes a tartalomfogyasztásra, kiválthatja a laptopot, és még trendi is. Nagyon jól hangzik a marektingszöveg, csak nem biztos, hogy hinni kell neki. Úgy gondolom, a többségnek van egy asztali számítógépe, egy notebookja, és egy okostelefonja. Hol van az a rés, amit egy táblagéppel be lehetne tölteni, de a felsorolt eszközök már kevesek hozzá? Egy átlagember munkára a laptopot használja; játékra, filmnézésre a PC-t; útközben pedig a telefont, internetezésre, vagy gyorsan megnézni a leveleket tökéletesen megfelel. Nem látom be, hogy milyen funkciót tudna még pluszban adni ezek mellé egy tablet, ami megér 50-60 ezer forintot.
Más a helyzet, ha valakinek nincsen notebookja. Meggondolandó, hogy a táblagép tudna-e alternatívát nyújtani egy laptopnak. Ha csak alapfeladatokat szeretnénk végezni, és megvagyunk a legújabb játékok nélkül, akkor bizony lehet hogy jobb választás a tábla. Kisebb, könnyebb, olcsóbb, és tovább bírja az akkumulátor. Én úgy döntöttem, hogy ha a saját laptopom (nem a céges) valamiért használhatatlanná válik, akkor az utódja valamilyen Androidos tablet lesz, remélhetőleg akkor már általánosan elterjedt lesz az ICS (vagy még későbbi :) ) verzió. Addig azonban nincs szükségem egy újabb elektronikus eszközre.

Tea és az Android

Mi köze van az Androidnak és teának egymáshoz? Első hallásra leginkább semmi, talán csak a képen látható bögre. Ezt én is így gondoltam, egészen a mai napig, amikor is épp a délutáni teám felett eszembe jutott, hogy rákeresek a "tea" szóra a Marketen. Legnagyobb meglepetésemre volt találat, nem is kevés. Természetesen volt jó néhány eredmény, aminek semmi köze nincs az italhoz (pl. az amerikai Tea Party politikai szervezethez kapcsolódó appok), de tucatnyi értékes találat is akadt. Ezek egy része egy sima időmérő, ami a tea elkészültére figyelmeztet a beállított idő letelte után, viszont volt néhány igazán figyelemreméltó alkalmazás is. Mivel nagy kedvelője vagyok a teának, gyorsan le is töltöttem ezeket, kipróbáltam és most megosztom a tapasztalatokat, hátha kedvet kap valaki a teázáshoz :)

Teavana Perfect Touch - A Teavana egy amerikai tea forgalmazó cég, ennek megfelelően ez a program főleg az általuk forgalmazott termékekkel foglalkozik, és jócskán a vásárlásra van kihegyezve. Ennek ellenére egészen jól használható akkor is, ha nem akarunk vásárolni (nem is tudunk, Európába nem szállítanak). A különböző fajta teákat kategorizálva találjuk, úgymint fekete, zöld, fehér, oolong, sárga, vörös és egyéb. Ezekre rákattintva egy listát kapunk a náluk kapható teákról - szerencsére nagyon bő a választék. Itt megtaláljuk a kiválasztott tea ismertetőjét, elkészítésének javasolt módját és összetevőit. Akár magunk is keverhetünk különböző fajtákat, és az összetevőket illetve tapasztalatainkat rögzíthetjük, megoszthatjuk. A szokásos időmérő funkció itt is megtalálható, a tea elkészültéig kellemes zenét hallhatunk

Tea - A nevéhez méltóan maga az alkalmazás is pofonegyszerű. Különböző teafajtákról olvashatunk leírásokat és véleményeket, illetve ha úgy tartja kedvünk akkor magunk is írhatunk. Mivel az app közösségi alapon működik, így fel is tölthetjük irományunkat és azt a többiek is láthatják. Az elérhető írásokat (vagy ha úgy tetszik magát a teát) egytől-ötig terjedő skálán értékelhetjük.

Tea Tips - Ez a program az egészségmegőrzésre lett kihegyezve, mivel fő funkciója a különböző teák élettani hatásainak leírása. Újakat is hozzáadhatunk leírással együtt, és megadhatjuk, hogy hány fokon és hány percig kell áztatni. Időzítőt itt is találunk.

A perfect cup of tea - 19 teatípus elkészítési módját írja le a program, de vehetünk fel magunk is újabbakat. Különlegessége, hogy a teák színét is megadhatjuk, a teljes színskáláról választhatunk és megjelenik a teafajta ikonján, így akár ez alapján is választhatunk a hangulatunkhoz illő teát. Az időzítő nem maradhatott ki ebből a programból sem.

Ezek után természetesen kedvet kaptam egy jó pohár teához, a délutáni időpont miatt valamilyen könnyű fekete tea lesz a nyerő, talán egy darjeeling vagy ceylon :)

Android letöltések

Egyre jobban terjed az Android. Ha másból nem, abból biztosan észre lehet venni, hogy a Google keresőjében azok a kifejezések, amelyben valamilyen androidos programot szeretnének letölteni ("Android app letöltés", "android játékok", "free android apps") mostanában rendre igen előkelő helyeken szerepelnek a gyakoriságot tekintve. Legyen akkor egy hely, ahol összegyűjtve meg lehet találni mindenféle kategóriájú letöltéseket. Természetesen a warez dolgokat itt most nem fogom promotálni, ezeket nem veszem a listához. Akinek ilyenre van szüksége, továbbra is használja a Googlet :)
A nem Marketből letöltött APK fájlokat először telefonra kell juttatni, ehhez nagy segítség a MyphoneExplorer program, amiről nemrégiben írtam. Nézzük akkor a linkeket!

Android appok letöltése:
Android Market - A hivatalos oldal, természetesen mindenki ismeri. Egyből a telefonra lehet telepíteni az alkalmazásokat
AppBrain - A webes Market megjelenése előtt ez volt a legjobb letöltő oldal, rengeteg módon lehet szűrni és kategorizálni az alkalmazásokat. Láthatjuk az appok előéletét (mikor frissült, mikor mennyibe került, stb.) A klienst telefonra letöltve egyből tudunk telepíteni, nem szükséges PC. A webes Market megjelenésével elvesztette jelentőségét, mivel egész egyszerűen semmi olyat nem tud felmutatni, amit a hivatalos megoldás ne tudna
GetJar - Az oldal eredetileg Symbian és Java programok gyűjtőhelye volt, de egész jól sikerült a profilváltás, mert ma az egyik legnépszerűbb alternatív piactér Androidra. Kicsit nehézkes ugyan a kezelése, és jóval kevesebb alkalmazás is található rajta mint az előző kettőn, cserébe viszont folyamatos akciók csábítják a közönséget. Legutóbb év végén 100 fizetős appot lehetett ingyenesen letölteni.
XDA-Developers - Nem egy tipikusan piactér jellegű oldal, de sok fejlesztő először itt teszi közzé termékét tesztelési céllal, így biztosak lehetünk benne, hogy mindig a legfrissebb verziót kapjuk. Nem mellesleg a fórumon minden androidos problémára vagy kérdésre lehet választ találni.
Amazon Appstore - Legelső napja egy igen jó promócióval indult, kizárólag innen lehetett letölteni az Angry Birds Riót. Azóta is az egyik leglátogatottabb piactér, bár sajnos Magyarországról hivatalosan nem elérhető. Tömegével vannak az alkalmazások, köztük olyanok is amelyek csak itt szerezhetők be, a Marketen nem.
Androidstuff - Ami a legjobb az oldalban, hogy nem csak egyszerűen letöltésre szolgál, hanem teszteket, véleményeket is lehet találni az alkalmazásokról, nem is csak egy-két szóban, hanem nagyon részletesen. Ennek persze az a következménye, hogy viszonylag kevés program elérhető, de azok legalább igényesek

Android játékok letöltése:
Gameloft - A legnagyobb játékfejlesztő Androdira. Mára már 30-as nagyságrendben vannak játékai, mind kiváló minőségben, és elég jó áron. Hogy csak néhányat említsek. Need for Speed Shift, Modern Combat, Assassins Creed. A játékok itt is megvásárolhatók, de a Marketen is le lehet tölteni őket
AndroidGames - A legtöbb ingyenes játék itt található, elég jól kategorizált oldal, és gyors is. Sajnos reklámokkal tele van zsúfolva...
AndroidGamesRoom - Ez már félúton van a warez felé, mivel van egynéhány szerzői jogvédett játék is, ingyenesnek kikiáltva :) Mindenesetre az oldal logikus gyors, és sok játék van feltöltve

A lista később még bővülhet, ha van valakinek tuti letöltő oldala, kommentben kérem ossza meg velünk!

PC és Android szinkronizálása

A telefonon tárolt tartalmakat, fájlokat, névjegyeket, vagy üzeneteket sokkal egyszerűbb számítógépről menedzselni, mint magáról a telefonról. Már évek óta használom erre a MyPhoneExplorer nevű programot, aminek mostanra remek androidos kliense is lett. Így egy olyan felületet kapunk, amivel könnyedén megoldható mindenféle szinkronizációs művelet, sőt néhány plusz dolog is jár hozzá.

Első lépésként le kell tölteni a Windowsos klienst, például a www.fjsoft.at oldalról. Természetesen a szoftver ingyenes, bár ha úgy érzi valaki, lehet támogatni adománnyal a fejlesztőt. Ezután USB kábellel csatlakoztathatjuk a telefont, és ha eddig a Marketről nem töltöttük le az android klienst, akkor most az is felkerül a telefonra a PC-s szoftver jóvoltából. Ezután felismeri program az eszközünket (bármilyen Android használható 1.6-tól felfelé), és elkezdődik a szinkronizálás. A kontaktok, üzenetek, emailek és a hívásnapló elemei azonnal megjelennek a számítógépen, ahogy az a képen látható. Ezeket természetesen szerkeszthetjük, törölhetjük, vagy akár excel fájlba ki is lehet exportálni. Van szoftveres billentyűzet, így SMS-t írni a programon belülről is lehet, illetve ha mikrofonnal is rendelkezünk akkor a hanghívásokat is lehet innen intézni. A beépített naptárban az időpontokhoz kapcsolódó események is megtalálhatók, vagy újat is felvehetünk.

Kapunk filekezelőt is, amivel a memóriakártya tartalmához teljes körűen hozzáférünk, tudunk másolni, áthelyezni, és a PC-re letölteni, vagy onnan fel. A belső memória tartalmát is megnézhetjük, de módosítani itt nem tudunk. Mivel Androidról van szó, nem maradhatott ki az alkalmazás kezelő rész sem. Tudunk APK fájlt telepíteni a telefonra, de van egy olyan funkció, amit kevés szoftver tud. A telefonon telepített alkalmazást ki tudjuk exportálni PC-re egy APK fájl formájában, és azt bármelyik másik eszközre telepíteni, vagy elraktározni későbbre biztonsági mentés céljából.

Ezen felül van még egy státuszmonitor: itt az éppen aktuális akkuszintet, és a mobilhálózat jelerősségét lehet megnézni, illetve a telefon hardveréréről van néhány adat. A régebbi Androidokon nincsen képernyőkép készítő opció, és az ilyen appok is csak root joggal működnek. Szerencsére ez a program root nélkül is képes erre a funkcióra, sőt egy kis ügyeskedéssel akár videó is készíthető, nem csak kép.
Fontos tudni, hogy csak első alkalommal van szükségünk az USB kábelre, utána már wifi, bluetooth, vagy infra (akinek még van ilyen) segítségével is lehet csatlakozni. Ahogy azt már írtam is, ez a szoftver az elsők között kerül fel nálam egy új telefonra.

Froyo? Gingerbread? Mik ezek?

Az Android története során a Google előszeretettel adta a különböző verzióknak édességek neveit, így különítve el őket egymástól. Kezdő felhasználó csak kapkodja a fejét, hogy mik ezek az elnevezések, és melyik kell neki. Érdemes kicsit megnézni az Android történetét, fejlődését. Épp tegnap mutattam egy infografikát róla, de így részletesen talán jobban el lehet igazodni.

Android 1.0 (Apple pie)
2008. októberében került kiadásra a legelső Android, ami először a HTC G1 készüléken mutatkozott be. A platform nagyon stabil volt, de nehézkesen használható, és finoman szólva is csúnya. A G1 készülék nem is igazán arra született, hogy hétköznapi mobilként használható legyen, inkább csak a fejlesztők érdeklődését próbálta a Google felkelteni az új operációs rendszer iránt. Ez sikerült is, de a telefon nem lett népszerű, és nem is terjedt el igazán. Ez az első Android verzió már tartalmazta a Marketet, böngészőt, WIFI és Bluetooth támogatás volt benne, POP3 kezelés, kamera funkciók, és előre telepítve Gmail, Youtube, Calendar és Talk kliens.

Android 1.1 (Banana bread)
Érdekes módon a Google úgy gondolta, hogy a G1-hez kiadott frissítés főverziónak számít. 2009 januárjában lehetett először telepíteni a T-mobilnál forgalmazott G1-re (mivel még mindig csak ez az egyetlen androidos modell létezett). Néhány apró hibajavítást tartalmazott, mint például email csatolmányok lementésének lehetősége, vagy a virtuális billentyűzet hívás közbeni elrejthetősége/megjeleníthetősége. Sajnos a fő problémákra nem adott megoldást, így nem csoda, hogy ez sem lett népszerű, és továbbra sem érezték úgy a gyártók, hogy bele kellene kezdeni Android telefonok gyártásába.

Android 1.5 (Cupcake)
2009 áprilisában eljött az idő, hogy a Google igazán odategye magát, és sikerre vigye az Androidot. Az új verzió megjelenésével átdolgozott kezelőfelület, új grafika érkezett, így már senkinek nem lehette panasza a látványra. Az egész rendszert újragondolták, és új Linux alapra helyezték (2.6.27-es kernel). Megjelentek a widgetek, lehetett egyéni billentyűzetet telepíteni, copy/paste funkció került bevezetésre ami már a böngészőben is működött, MPEG4 és 3GP formátumokat is kezelt a rendszer, és lehetőség volt a Youtube videók illetve Picasa képek feltöltésére is. Ekkor döbbentek rá a nagy gyártók, mint például Samsung, HTC, hogy érdemes komolyan venni a platformot, és fejleszteni rá. Az Android terjedése tehát megindult, de a készülékek tömeges megjelenés csak ezután kezdődött, az Android 1.6 megjelenésével.

Android 1.6 (Donut)
2009 szeptemberében mutatta be a Google a megújított rendszert, többek között hangfelismeréssel, javított Market funkciókkal, a galériában többszörös kijelöléssel, és többféle képernyőfelbontás támogatásával. A platform olyan sikeres lett, hogy a mai napig vannak ilyen rendszerrel telepített telefonok még forgalomban (bár ez inkább a hiányos frissítések miatt van így). A Magyarországon is sikeres Xperia X8 és X10 mini, LG GT540 a HTC Magic mind-mind ezzel a verzióval érkezett. Ebben az időszakban érte el a Marketen a letölthető appok száma az ötvenezret

Android 2.1 (Eclair)
2009 októberében jelent meg a 2.0 változat, de ezt szinte senki nem használta, csak a 2010 januári 2.1-es verzió került fel hivatalosan a telefonokra. Új linuxkernel (2.6.29), multi touch, HTML5 támogatás, új grafikus felület érkezett. Még több képernyő-felbontásra elérhetővé tették az operációs rendszert, és a tabletek előtt is megnyílt az út. Először lehetett élő háttérképet alkalmazni, és végre az Exchange támogatás is bekerült, így az email kliens a vállalati leveleket is tudja fogadni. A kamerakezelést is javították, immár digitális zoom, makró mód, és különböző effektek is használhatók. Ez a verzió olyan népszerű lett, hogy sajnos mind a mai napig kaphatóak ezzel telepített telefonok, amik nem is frissíthetők egyáltalán.

Android 2.2 (Froyo)
A 2010 májusában megrendezett I/O fejlesztői konferencián a Google bemutatta az új Android változatot. Véleményem szerint ekkor ért fel az Android platform az iOS és a Windows mobil változatainak szintjére. Legfontosabb újítás, hogy már nem kell a telefon memóriát használni kötelezően a telepítésekhez, lehet SD kártyára is rakni a programokat. A JIT (just in time) kezelési mód is bevezetésre került, ami akár többszörösére is gyorsította a CPU igényes appok működését. Hangalapú tárcsázás, a böngészőben pedig Flash támogatás is bemutatkozott. És nem utolsó sorban lehetőség nyílt rá, hogy a netet Wifin keresztül megossza a telefon

Android 2.3 (Gingerbread)
A Nexus S telefon, és az új Android verzió 2010. decemberében mutatkozott be. Itt már csak finomhangolásokat végeztek a kirobbanó sikert arató Androidon, megadva a lehetőséget a még nagyobb sikerre (és piaci részesedésre). Többek között NFC támogatás, új grafika, új billentyűzet, és javított energiagazdálkodás, illetve sebesség optimalizálás került bele. A manapság megjelenő Androidos telefonok szinte kivétel nélkül ezt a verziót futtatják. Néhányan megkapják ugyan a 4.0-t, de a többség számára ez marad a legfrissebb gyári rendszer

Android 3.0/3.2 (Honeycomb)
Ez csak a tabletekre kiadott verzió, telefonokra nem jelent meg. Támogatja a kétmagos processzorokat, a nagy felbontást, és új felhasználói felület is érkezett. USB és külső billentyűzet csatlakoztatás is megoldható immár. A Google is rájött, hogy így csak még jobban széttöredezi az Android verziókat, ami a fejlesztőknek igen nagy nyűg, így ezt az irányvonalat nem folytatta tovább, és a 4.0 verziótól ismét közös platformot kaptak a telefonok és a táblagépek

Android 4 (Ice Cream Sandwich)
Jelenleg ez a legújabb elérhető verzió. 2011. október 19-én, a Samsung Galaxy Nexussal együtt mutatta be a Google a szokásos I/O konferencián. Nagymértékben gyorsult a rendszer, nem utolsó sorban az újratervezett grafikának, és a jobb erőforrás-kihasználásnak köszönhetően. Ettől a verziótól kezdve nem kötelezőek a fizikai gombok, a platform virtuális gombokat is képes megjeleníteni. Bekerült az arckép általi zárfeloldás, új böngésző vált elérhetővé, és beépített adatátviteli naplózást is kapunk. Egy sor beépített alkalmazással bővült az operációs rendszer (képszerkesztő, közösségi hálózatok, galéria, képernyőkép készítő)

Android 5 (Jelly Bean) ?
Ez még nem került kiadásra, várjuk a Google bejelentését. Várhatóan 2012 őszén minden kiderül.

Ingyen SMS küldés Androidról

Régebben naphosszat képes voltam olyan netes oldalak után kutatni, ahol ingyen SMS küldésre van lehetőség. Persze sose találtam olyat ami tényleg ingyenes volt, és Magyarországról is lehetett használni. Most viszont csak úgy véletlenül jött egy ilyen velem szemben, ráadásul Android app formájában. A JaxtrSMS ingyenesen letölthető a Marketből.
Természetesen nem minden arany ami fénylik, ennek is vannak hibái, illetve néhány dolgot el kell viselnünk az ingyenességért cserébe. A többi ingyenes üzenet-küldőhöz hasonlóan ez is akkor működik teljes funkcionalitással, ha a másik félnél is telepítve van a program, ilyenkor ugyanis nem SMS-ként, hanem más fajta üzenetként küldhetünk szöveget, mindenféle korlát és megkötés nélkül. Nem kötelező azonban a fogadó oldalon is a programot használni, ekkor ténylegesen egy SMS-t fog kapni a címzett, csak ilyenkor a következőket kell elfogadnunk:
- Az üzenet reklámot tartalmaz, így 160 helyett csak 100 karaktert írhatunk. Ha 100 karakternél többet írunk, akkor már 2 vagy több üzenetben küldi el a rendszer (de így is ingyenes)
-A címzettnél az SMS feladójaként a Jaxtr lesz látható, így ha új üzenet érkezik, nem mondható meg kapásból hogy ki küldte
-A telefonszámokat csak nemzetközi formában fogadja el (tehát +36...), így ha a telefonkönyvben 06-al szerepel valaki, akkor küldés előtt át kell írni

Talán egy próbát megér, főleg mivel nem csak Android, hanem bármilyen mobilplatformon használható. Az egyetlen aggasztó dolog, hogy telepítéskor az SD-kártya tartalmához teljes írási/olvasási hozzáférést kér. Emiatt én nem próbáltam ki a saját számommal és a saját telefonomon, de aki bevállalja hogy esetleg valami olyan helyen kötnek ki az adatai ahol nem kéne, annak költségmegtakarítást jelenthet hosszú távon (amúgy nem biztos, hogy ténylegesen az adatainkra fáj a foga a készítőnek, simán lehet hogy csak hanyagságból felejtett benne olyan jogosultságot a programban, amire nincs is szüksége)