Melyik Androidos telefont válasszam?

Így 2011 év végén, az Android megjelenését követő harmadik évben rengeteg ilyen mobiltelefon árasztotta el a piacot. Tucatnyi gyártó, többtucatnyi készüléke jelent meg az idők folyamán, így a választás nem könnyű, ha egy újat szeretnénk vásárolni. Ez a cikk most próbál segíteni a döntésben.
Tételezzük fel tehát, hogy egy új telefont szeretnénk venni, és feltöltőkártyásat, mivel nem szeretnénk abba a csapdába esni, hogy megvesszük a telefont 1 Ft-ért, de a havidíjunk közben 15000 két éves hűséggel. A kérdés tehát:
"Melyik androidos telefont válasszam, ha a maximum összeg amit rá tudok szánni...

...20000 Ft?"
Nagyon egyszerű a válasz, semelyiket. Ekkora összegért nem kapható ma új androidos okostelefon, és a használtak közül is csak a legrégebbi, leggyengébb modellek közül válogathatunk. Ebből a pénzből, egy hagyományos nyomógombos, zárt rendszerű telefon, vállalható fényképezővel, és internet eléréssel jobb választásnak tűnik. Például a Nokia C2-01 a T-mobilnál

...30000 Ft?"
Itt már találhatunk magunknak szép számmal telefont. Ha nem a csúcsteljesítmény és nagy kijelző a fontos, akkor egész jókat is megcsíphetünk. Legjobb választás talán a Samsung Galaxy Mini lehet, 3,14" kijelzővel, és 150 MB belső memóriával, igaz a 240x320-as képernyő eléggé pixeles képet ad. Szintén nem járunk rosszul a Sony Ericsson Xperia X8-al, ami 2011 első félévében a 2. legnagyobb példányszámban eladott okostelefon volt Magyarországon. Sajnos utóbbinak 2.1 verziójú rendszere nagy hátrány, viszont a 320x480-as felbontás a 3 hüvelykes képernyőn meglepően jó és éles képet ad. Mindkettő 29 631 Ft a T-mobilnál.

...40000 Ft?"

Ha nem hátrány számunkra a kis képernyő, akkor az Xperia Mini egyértelműen a bajnok ebben az árkategóriában. 1Ghz processzor, 512 MB RAM, HD videózás, és az áprilisban érkező Ice Cream Sandwich frissítés nagyon ütős kombináció. A T-mobilnál ráadásul csak 35 ezer forint. Kicsit nagyobb kijelzőmérete és viszonylag nagy memóriája miatt jó választás lehet még a ZTE Blade is, kifutó készülékként 38 691 Ft áron, vagy a szintén ennyibe kerülő Samsung Galaxy Ace

...60000 Ft?"
Meglepő módon 40 és 60 ezer forint közötti áron alig vannak készülékek. Talán a győztes a HTC Wildfire S lehet, 2.3-as Androiddal és 5 MP kamerával, alig több mint 40000 forintért. Egész pontosan (42290 Ft). Érdemes lehet megfontolni az Xperia Mini QWERTY billentyűs testvérét a Mini Pro-t, hiszen az előbb elmondott előnyök erre is igazak. A Vodafone-nál 59 ezer Ft.

...80000 Ft?"

A Motorola Defy+ a víz és porállóság miatt, az Xperia Neo V pedig az erős hardver, és a márciusi ICS frissítés miatt lehet győztes. Előbbi a Vodefone-nál 70 ezer, utóbbi a Telenornál 76 ezer.

...100000 Ft?"
Az LG Optimus 2X épp százezer forintos árával ezen árkategória legjobb ajánlata. Tegra 2 proceszzor, 8GB belső memória, és 8MP kamera a legfontosabb jellemzői. Szintén 100 ezer alatt van a Sony játékgépnek mondott telefonja az Xperia Play is, ami a többi Xperiához hasonlóan megkapja a 4.0 Androidot, ráadásul hozzáférhetünk jó pér, csak erre a telefonra kiadott játékhoz. 90000 a T-mobilnál

...150000 Ft?"
Egyértelmű: Samsung Galaxy S II. 134000 forint ezért az eszközért talán nem is olyan sok. Nagyon népszerű lett külföldön is, és Magyarországon is. Nem meglepő, a nagyon erős hardver, remek képernyő és jó ár az iPhone nagy konkurensévé tette

...korlátlan?"

A Google új referenciakészüléke, a Galaxy Nexus 161000 Ft. Ez mindenképpen jó ár az aktuális zászlóshajóért, és az új Android verzióért. Ha a konkurensek is megkapják a 4.0-t, akkor pedig gyaníthatóan még lejjebb kúszik ez az összeg

Vélemény? Belekötés? "De az XY-t miért hagytad ki" jellegű megrovás? Jöhet kommentbe

Melyik a 3 legfeleslegesebb Android alklamazás?

A múltkori írásomban kitértem arra, hogy mik azok a programok, amiket mindenképpen felrakok egy androidos telefonra. Ma inkább olyanokat nézzünk, amit semmiképpen sem rakok fel. Vagy azért mert haszontalanok, vagy azért mert még kárt is okozhatnak.

1. Task killer
A legtöbbeknek az első program amit a Marketből letöltenek, egy task killer, mivel azt olvasta a neten, hogy ez egy nagyon hasznos program, sok memóriát tud felszabadítani. Márpedig akkor gyorsabb lesz a telefon. Kár hogy ez egyik sem igaz... A task killer fő feladata, hogy egy gombnyomásra falhoz állítsa, és kilője a futó alkalmazások közül azokat, amiket kijelölünk, vagy akár MINDET. Mindet, azaz a rendszer működéséhez szükségeseket is. Ez pedig egyáltalán nem jó, jobb esetben csak az SMS/MMS nem érkezik meg emiatt, rosszabb esetben a telefon is leáll. Ha pedig úgy állítja be valaki, hogy induláskor automatikusan kilőjön mindent a program, akkor egy remek kis végtelen ciklust is csinálhat magának újraindításból.

"De hát ha leállítok valamit, akkor memória szabadul fel!"-kérdezhetnénk. Ez igaz, csakhogy az Android memóriakezelése kicsit más logikával működik, mint a Windows. Az Android multitask rendszernek lett tervezve már a kezdetektől, így simán elbír azzal, ha több alkalmazás fut egyszerre. Ráadásul az androidos programoknak van egy olyan státusza (passzív), melyben az app ugyan a memóriába betöltve várakozik, de nem csinál semmit. Nem használ processzoridőt, nem szívja az akkumulátort. Csak vár. Ennek a kilövése két okból sem hasznos. Egyrészt ha legközelebb indítjuk a korábban kilőtt appot, akkor annak betöltődése hosszabb idő, és nagyobb feladat, mint gyorsan előrántani a RAM-ból. Másrészt pedig azért is haszontalan, mert az Android memóriakezelési felfogása szerint a nem használt RAM egyenlő az elvesztegetett RAM-al, így néhány másodpercen belül úgyis megint feltölti a szabad memóriaterületet.
Egyszóval: hagyjuk, hogy az Android maga döntse el, mennyi memóriára van szüksége. Ha úgy érzi kevés, úgyis leállítja azt ami nem szükséges. És ő jobban tudja mit állíthat le, és mit nem.

2. Élő háttérképek (live wallapaper)
Némelyek szerint nagyon látványosan néz ki, ha a háttérképen esik hó, halak úszkálnak, vagy bolygók keringenek a nap körül. Én nem vagyok oda ezekért, de ez ízlés dolga. Az viszont már nem, hogy ezek a gyakorlatilag haszontalan programok a magas processzorhasználat miatt akár 30%-al is meg tudják emelni a rendszer fogyasztását, így az amúgy is szűkös 1-2 napos készenléti időt simán le lehet rövidíteni 6-7 órával. Ja és még a memóriaigényük is nagy, további lassulást okozva.

3. 3G figyelők (watchdog)
Szintén széles körben elterjedt programok ezek, amik arra szolgálnak, hogy a 3G adatforgalmat figyeljék, és jelezzenek, ha nem wifin, hanem 3G-n keresztül töltődik fel/le valami. Cserébe nyugodtan hívhatjuk akkugyilkosnak ezeket az appokat, hiszen folyamatosan működnek, monitoroznak. Nem tűnik egyszerűbbnek mondjuk a főképernyőn elhelyezni egy kapcsoló widgetet, ami lekapcsolja a wifin kívüli adatforgalmazást ha nincs rá szükség?

Kapacitív vs. rezisztív (2. rész) A rezisztív érintőpanel

Ezzel az ábrával nagyon könnyen megérthető a rezisztív panel működése. Nézzük hát belülről kifelé haladva a felépítését (tehát a kijelzőtől az ujjunk felé). Legalul egy elmozdulástól mentes, átlátszó réteg található, ez általában egy nagyon vékony üveglap, vagy műanyag (valamilyen akrilát). Ennek felületére viszik fel az alsó vezető réteget, aminek felülete indium-ónoxidból készül, angolul indium-tin-oxid, vagyis ITO. Ezután egy elektronikailag semleges réteg következik, egy légrés.Végül legfelül található az a hajlékony, és mechanikailag ellenálló fólia, amit az ujjunkkal nyomkodunk. Alsó oldalán ennek is egy ITO felület található. Hogyan is néz ki ez az egész működés közben? Amikor az ujjunkkal, vagy bármilyen eszközzel megnyomjuk a fóliát, akkor a két ITO réteg egymással érintkeznek, és ellenállás változás történik. (Mivel ez csak egy nagyon leegyszerűsített ábra, így ez alapján csak a megnyomás tényét ismerhetné fel a vezérlőegység, de a helyét nem. Természetesen ennél jóval bonyolultabb az eljárás, mivel 4, sőt akár 8 ITO réteg is lehet elhelyezve egymásra merőlegesen, így XYZ koordinátákat is tudunk érzékelni.). Itt jön képbe a légrés második szerepe, ugyanis a levegőréteg feladata, hogy a külső fóliát eredeti helyzetébe "visszanyomja".

A működése ennyi, tehát viszonylag egyszerű. Nézzünk most néhány jellemzőt erről a paneltípusról. Már többször is említettem, hogy a nyomás kifejtésére gyakorlatilag bármi használható, és kezdetben pontosan ez volt az, ami miatt a rendszer sérülékeny volt. Nem tudtak olyan fóliát gyártani, ami kellően vékony, rugalmas, de mégis ellenálló lett volna a mechanikai hatásokkal szemben. Ma már szerencsére fejlődött annyit a technológia, hogy az új eszközökben rendeltetésszerű használat esetén az érintőfólia élettartama eléri, vagy akár meghaladja a készülék többi részének időtartamát. Mindamellett hőhatásra még így is érzékeny lehet, így a tűző napfény károsíthatja, megnyújthatja.

Sajnos legnagyobb hátrányuk ezeknek az eszközöknek a korlátozott fényáteresztő képesség. Az elméleti határ a gyártók szerint 90%, de az általánosan elterjedt eszközök 85% alatti fényáteresztő képességgel rendelkeznek, és még a legjobbak is csak 88%-ot érnek el. Ez két ok miatt van így: egyrészt a külső fólia vesz el sokat az áteresztő képességből, másrészt pedig a vezető réteg. Azért lett ez indium-ónoxid "ötvözet", mert a fejlesztők hosszú kísérletek során rájöttek, hogy ez az egyetlen olyan anyag, ami kellően vékony rétegben felvihető, elektromosan kiváló vezető, de mindemellett átlátszó is. Az eszköz egyébként átlagosan kb.0,3mm vastagságú (egészen pontosan 0,012 inch az elfogadott érték)

A rezisztív panelek nem túlzottan érzékenyek a vízre, párára, vagy külső szennyeződésekre, és az elektromos behatásokra sem. Persze ilyen esetekben reakcióidejük lelassulhat, de működőképesek maradnak. Annál inkább kerülni kell viszont a szerves oldószereket, és a túlzott hőhatásokat, mert ezek a fólia megnyúlását okozhatják, és ilyenkor jobb esetben újrakalibrálásra van szükség, rosszabb esetben viszont véglegesen tönkretehetjük. Egyébként a gyártók ma már 250 millió érintést garantálnak hibamentesen (természetesen rendeltetésszerű használattal)

Még néhány szó az energiaigényéről, hisz a mobiloknál a fogyasztás fontos tényező. A rezisztív panelek készenléti állapotban elenyésző, 20 uA-nél kisebb fogyasztásúak, és működés közben sem terhelik túlzottan az akkumulátort. Mindez jól hangzik, mégsem nyerünk vele semmit, mivel a gyenge fényáteresztő képesség miatt erősebb fényerőt, és nagyobb kontrasztot igényelnek az alatta lévő kijelzőtől.
A techológia legnagyobb előnye, hogy jóval olcsóbban előállítható, mint a kapacitív panel, aminek működéséről legközelebb írok.

Kapacitív vs. rezisztív (1. rész) Mindent elhiszel amit állítanak róluk?

A közelmúltban kerestem valamit a neten az iPhone érintőképernyőjéről, és egészen elképesztő volt látni, hogy magyar nyelven mennyire idejétmúlt, hiányos és ráadásul még hamis információkat is lehet találni ebben a témakörben. Sajnos még a közismert és elismert, számítástechnikával vagy mobiltelefonokkal foglalkozó portálokra is igaz ez az állítás. Úgy gondoltam, írok egy összefoglalót az érintés-technológiáról, legalább lesz egy hely a neten ahol összegyűjtve megvan minden. A téma amúgy is közel áll hozzám, a főiskola alatt az érintőképernyőkről írtam egy vizsgamunkát automatizálás tárgyból, így csak elő kellett venni és aktualizálni. Kicsit hosszúra sikerült, így több darabra szedtem. Első körben az lesz a legjobb, ha a techsiteokon elterjedt nézeteket és állításokat próbálom helyrerakni, vagy ha úgy alakul, akkor cáfolni.

De mit is jelent a kapacitív és rezisztív kifejezés? Mi a különbség?A rezisztív azt jelenti, hogy a képernyőt ahol megnyomjuk, ott ellenállás-változás történik, és ebből tudja a vezérlő, hogy hol nyomtuk meg. (Kulcsszó a nyomtuk).A kapacitív azt jelenti, hogy ahol megérintjük a képernyőt, ott az ujjunk és a képernyő felülete között töltéskülönbség keletkezik, és ebből számolja a vezérlőegység az érintés helyét (kulcsszó a megérintjük)

Mindenekelőtt leszögezném -és ez bántja legjobban a szemem-, hogy "érintőkijelző" nincs! Hihetetlen, hogy még az egyik legolvasottabb mobiltesztelő magazin is következetesen "érintőkijelzőt" szokott írni. A kijelző lehet LCD, TFT, AMOLED, stb, de az érintésérzékeny panelek ezektől függetlenek, ezek ugyanis (általában) teljesen különálló elektronikai egységek. Az érintésérzékeny felületek általában a kijelző előtt találhatók, így tehát hívhatjuk érintőképernyőnek, érintőpaneles kijelzőnek, vagy ha nagyon körmondatokban akarunk fogalmazni, akkor érintő-érzékeléssel ellátott kijelzőnek.
Na ez után a bevezető után lássuk mit állítanak róluk!



1. Csak a kapacitív kijelzők képesek többujjas érzékelésre (multi-touch).
Ezt előszeretettel hangoztatják a mobilos oldalak, pedig az igazság az, hogy a rezisztív és a kapacitív technika is képes a multi-touchra. Az már más kérdés, hogy csak az utóbbinál terjedt el, de ennek történeti okai vannak. Kezdetben a rezisztív panelek voltak az elterjedtebbek, és amikor a gyártók felmérték az emberek igényeit, azt a következtetést vonták le, hogy nincs igény 1 pontnál több érintésre (persze mint kiderült, tévedtek). A rezisztív technológia fejlesztése lelassult, míg a kapacitívé felgyorsult, hogy behozhassák a hátrányt. Ezután megjelent az iPhone, multi-touchal és kapacitív képernyővel, és máris megszületett a mese: kapacitív=multi-touch. Hogy ez mennyire nem így van, lássunk két videót:

 

2. Írópálca (stylus) csak a rezisztív képernyőn használható.

Ez így nem igaz. Az természetesen igaz, hogy a rezisztív paneleket bármivel használhatjuk, legyen az a körmünk, ujjunk, vagy egy gyufaszál, viszont a kapcitív rendszerekhez is készítenek írópálcát. Ami szükséges hozzá, hogy a pálcában legyen valamilyen egység ami képes "kommunikálni" a panellel. Így ezek az eszközök jóval drágábbak, ráadásul minden gyártó másféle kapacitív technológiát használ, így a pálcák sem kompatibilisek egymással. Itt balra az Asus ceruzája látható.

3. Kesztyűben nem használható a kapacitív panel
Ha egy hétköznapi kesztyűre gondolunk, akkor ez az állítás sajnos igaz. A kapacitív technológiának szüksége van arra, hogy a bőrfelületünkkel érintkezzen. Viszont elég kellemetlen, hogy egy csúcskategóriás telefont csak akkor tudunk használni, ha előtte lerángatjuk a kesztyűnket. Erre szerencsére rájöttek a fejlesztők is, és piacra dobtak olyan különleges festékkel bevont ujjú kesztyűket, mellyel működik az érintőképernyő. Kicsit drágák ugyan, de azért van akinek megéri. Például itt van ez: http://mobilarena.hu/teszt/imitten_kapacitiv_kesztyu_bemutato/imitten_kapacitiv_kesztyu.html

4. A rezisztív kijelzők rosszabbul olvashatók
Ez bizony igaz, mégpedig két okból is. Egyrészt ma már rezisztív technológiát csak az olcsóbb eszközökben használnak, és itt az alacsony árért beáldozzák a képminőséget. Azonban nem csak ez az egyetlen ok, és nem is a leglényegesebb. A rezisztív panelek ugyanis gyengébb fényáteresztő képességgel rendelkeznek (max 90%), mint kapacitív társaik (98-99%), tehát elmosódottabb, és életlenebb képet kapunk.

Ennyit mára, legközelebb a rezisztív panelek részletes felépítéséről lesz szó.

Így kell belakni az új Androidos telefont. Szerintem

Karácsonyra biztos, hogy sokan kaptak Androidos telefont, és ezt kihasználva az Origón reggel megjelent egy írás, hogy miket érdemes telepíteni egy okostelefonra. A lista korántsem teljes, és nem is Android specifikus. Nézzük hát hogyan látom én (tehát a lista szubjektív, bár mindenkinek megfelelő lehet):

Először is kell egy fájlkezelő, mivel alapból az Android nem kínál ilyet. Amit nem is értek, mivel az a legalapabb dolog, hogy böngészni tudjuk az SD kártya tartalmát. Ennek ellenére a mai napig nincsen benne a gyári rendszerben egy nyomorult filekezelő szoftver. Én az eFile managert használom, mivel kisméretű, gyors, elboldogul a RAR fileokkal, hálózati könyvtárakkal, FTP-vel, és van beépített task managere. Ja és a ROM-ban lévő fájlokat is látja

Ezután kell egy olyan szoftver is amivel a hívások időtartamát láthatom részletezve (kimenő, bemenő, nem fogadott, stb), vagy öszegezve, vagy akár grafikusan ha úgy tetszik, és rendezhessük, vagy szűrhessük is őket. Emellett az se árt, ha az adatforgalmat is monitorozza a szoftver. No, ilyen nem sok van a Marketben, én egyet találtam ami ingyenes, ez az aPhoneLog nevű app, amit egy szingapúri ismerősöm, Sam Lu fejlesztett.
Még mindig a rendszerprogramoknál maradva érdemes egy rendszer-monitorozó appot telepíteni, aminél nem hátrány ha van valamilyen jól használható widget is hozzá. Erre tökéletes az Elixir nevű program, külön öröm, hogy egy magyar fejlesztő műve. Esetleg még kellhet valami, amivel egy kattintásra tisztíthatjuk a cache-t, persze ez csak akkor szükséges, ha kevés a tárhely mint nekem (Xperia X8). Én a 1TapCleanert raktam fel, ezt is Sam Lu fejlesztette

Videózás/kamera: az alap fényképező szoftver nekem teljesen megfelel, de kipróbáltam a Camera Zoom Fx-et, és eléggé meggyőző volt az is. Video lejátszáshoz a legjobb ingyenes szoftver az mVideoPlayer. Kezeli a DIVX, XVID, MKV, MP4 formákat, és ami a legfontosabb: a feliratokat.
Zene: A régebbi Android verziók zenelejátszója meglehetősen fapados, de az új Ice Cream Sanwichez tartozó nekem már tökéletes. Igaz Marketen nincs fent, de az apk megtalálható a neten, az XDA-Developers környékén járva :) És persze a Shazam is igen hasznos, hihetetlen pontosan megmondja hogy éppen milyen zene szól, még a magyar számokat is felismeri.

Bár ilyen kis kijelzőn könyvet olvasni talán nem kényelmes, azért én a munkába menet a buszon legyűrtem a közelmúltban a Trónok harcát. A Moon+ Readert használtam hozzá, még az ingyenes verzió is nagyon jó. Ha már az olvasásnál tartunk, RSS feedekhez és Google Reader szinkronizációhoz a gReadert használom, de csak azért mert kisebb helyet foglal mint a Google saját alkalmazása. Amúgy sem több, sem kevesebb nála. kiegészítve egy ReadIt Later-er tökéletes. Ahogy említette sokat buszozom, így a Menetrend Droid elengedhetetlen, tartalmazza a teljes magyar busz és vasúti menetrendet, és offline lementhető a megtervezett út. Ja igen, útvonal tervezés: csak az iGo jöhet szóba, a Maps ugyan megengedi hogy offline lementsek térképrészleteket, de még így is kell hozzá netkapcsolat, ami Mucsapusztán nem biztos hogy van.

Szinkronizáció: A megújult Dropbox mindent visz, eddig is a legjobban használható app volt, de most hogy engedélyezték a tömeges file feltöltést, már nem is érdemes alternatívákon gondolkozni.

A PC-vel szinkronizáláshoz a MyPhoneExplorert használom, és megmondom őszintén ez a legjobb program amit valaha is láttam. Lehet USB-n, Bluetoothon, vagy wifin is csatlakozni a géphez, kezeli a fájlrendszert, le tudja tölteni az appokat a telefonról (!), képernyőképet készít, kezeli a névjegyeket, a hívásokat... hihetetlen.

És utoljára a játékok. Két féle embert ismerek: aki Angy Birds függő, és aki nem játszik telefonon. Emellett azért még nekem fent van egy sakk program is, a chess.com kliens
Ezen kívül már csak apróságok vannak. Egy Barcode olvasó, egy szótár, a Vatera kliens, és egy valutaváltó.
Ha nektek még van más javaslatotok, írjátok meg kommentben.

Eltűnt egy programom a Marketből!

Most futottam bele harmadszor olyanba, hogy egy teljesen közismert program (pl Google Maps, vagy facebook kliens) nem elérhető a Marketen bizonyos telefonokról. Egy ugyanolyan típusú telefonról elérhető, de az érintettekről nem. Sőt, ha a webes Marketen néztem, akkor azt az üzenetet kaptam, hogy alkalmazás nem kompatibilis a készülékkel, ami egy facebook kliens esetében természetesen marhaság. Így nem csak a letöltés, de az app frissítése sem működött. A neten sokan panaszkodnak erre, sőt még hivatalos panasszal is éltek a Google felé (itt olvasható: https://groups.google.com/a/googleproductforums.com/forum/#!category-topic/android-market/technical-help/xfyONE6FZ1g)

Pedig a megoldás egyszerű. El kell navigálni a Beállítások-> Alkalmazások-> Alkalmazások kezelése (Settings->Application->Manage applictaions) menüpontba, és ki kell keresni a Google Services Framework nevű folyamatot. Ezt le kell állítani (force stop), és az adatokat törölni (clear data). Ezután ki kell keresni a Market alkalmazást is. Ugyanígy leállítani, majd adatok törlése, cache törlése. A telefon újraindítása után ismét minden app elérhetővé válik a Marketen.
Ez egyébként általában arra is alkalmazható, ha a webes Marketen a My Applications menüpontban nem jelennek meg a telefonra telepített alkalmazások, vagy olyanok jelennek meg amit már régen uninstalláltunk

Kedvenc állatunk, a root kiskacsa

Hogyan kell rootolni a telefonomat? Ez a hozzám intézett kérdés az elmúlt pár hétben legalább ötvenszer elhangzott. Egyszerűbb és biztosabb megoldás, ha ezentúl valahol írott formában összefoglalom a tudnivalókat, és hát mi lenne erre alkalmasabb mint egy blog. Szóval mi is az a rootloás? Kell-e félni tőle? Miért jó ez nekem? Lássuk!

Egy Android alapú telefon a boltból frissen kikerülve meglehetősen testre-szabható, ám mégis vannak olyan beállítások, amelyeket a rendszer letilt, vagy a felhasználó elől elrejt. Ezek többnyire olyan módosítások lehetnek, amelyeket egy átlagember talán jobb is ha nem ismer, de aki ki akarja hozni a maximumot az eszközéből, annak ez bizony egy korlát, melyet szerencsére át lehet hágni. A rootolással olyan funkciókat is el lehet érni, ami a gyári rendszeren tiltott biztonsági okokból. Így a felhasználó rendszergazdai jogosultságokat szerez, és hozzáfér a telefon olyan védett részeihez (beállítások, mappák, fileok), melyet az alapszintű jogosultság nem tesz lehetővé.

És hogy miért jó ez? Jóval több mindent telepíthetünk, törölhetünk a rendszerből, módosíthatunk bizonyos beállításokon, vagy akár egy teljesen másik operációs rendszert is felrakhatunk a telefonra. Például lehetőségünk lesz így elérni olyan alkalmazásokat a Marketen ami egyébként Magyarországon nem elérhető, de ha úgy tartja kedvünk lecserélhetjük a bekapcsolás időtartama alatti animációt. Gyakorlatilag nincs olyan része a telefonnak amit ezek után ne lehetne átalakítani, vagy saját ízlésünkre szabni.

A rootoláshoz a gyártók különbözőképpen viszonyulnak. Van aki támogatja, és van aki tűri. Tiltani nem igazán lehet, hiszen a közösség tudása igencsak nagy (lásd XDA-Developers), megoldást mindenre lehet találni, csak idő kérdése. Ami biztos: a szolgáltatók általi garancia ilyenkor elveszik. Ez azonban nem tragédia, mivel a rootolás megszüntethető, a telefont vissza lehet "zárni". Ráadásul személyes tapasztalatok alapján mondhatom, hogy garancia érvényesítésekor nem igazán ellenőrzik, hogy rootolt van nem rootolt az eszköz.

Gyakorlatban a rootolás egy PC segítségével pillanatok alatt elvégezhető. A különböző típusokhoz általában különböző szoftvereket ajánlanak, de mivel én legtöbbet SonyEricsson telefonokkal találkozom, így az ehhez tartozó FlashToolt ismerem a legjobban, de a többi típushoz tartozó sem igazán különbözik ettől

2 előfeltételnek kell teljesülnie rootolás előtt:
1. Legyen engedélyezve az USB hibakeresési mód (Beállítások->Alkalmazások->Fejlesztés menüpont alatt)
2. A PC-n telepítve kell hogy legyen a telefon drivere. Ez általában megtörténik ha a telefon gyári szinkronizációs szoftverét telepítjük (pl Sonyericsson esetén a PC Companiont)

Ezután rákötjük a telefont USB-n mégpedig úgy, hogy csak töltés legyen, az SD kártyát ne csatlakoztassuk. Elindítjuk a Flashtoolt, a ROOT gombra kattintunk, és...
És ennyi. Nem bonyolult. Újraindulás után rendszergazdai jogosultságunk van. Megcsinálhatjuk például ezt is: